Szerintetek beszéljek egy pszichológussal? Pánikbetegség, szorongás, nem érzem magam boldognak.

Nem tudom mit tegyek. Mindenkivel előfordult már, hogy sz'rnak érezte magát, és nem tudta mit tegyen az életében mihez kezdjen magával, mi az élete célja... Velem először 17 évesen történt meg. Majdnem egy teljes éjszakát beszéltünk át a kollégiumban a legjobb barátommal, az élet értelméről. Azután ahogy kezdtem felnőni egyre több gátlásom lett,elmentem a sulipszichológushoz 18 évesen aki az elbeszélgetés során megállapította hogy szorongásban szenvedek. Akkor az autogén tréninget javasolta, amit gyakorlok a mai napig is, bár igazából az internetről tanultam meg és nem mondanám, hogy értek hozzá, mindenesetre megnyugtat. Aztán kezdtem talpra állni, elkezdtem testépítéssel foglalkozni, jöttek rám a kilók, formásabb lettem, előjött a soha nem létező önbizalmam. Boldog voltam céljaim is lettek. Késöbb új helyre kerültem, mert a középiskolát elvégeztem, elkezdtem dolgozni, csakhogy a szorongás előjött, igaz nem olyan mértékben, kommunikálni épp tudok, csak végig felfokozott izgalmi állapotban vagyok. Egy két rokonnal való kommunikálás közben is előjön a szorongás. Ami az új az a pánikroham. Idáig kétszer volt, az első elmúlt, átvészeltem nem volt durva, de a másodiktól végem lett. 1 hétig folyamatosan ment utána a hasam. Az a baj, hogy tele vagyok gátlásokkal, előjön a szorongás, hálistennek a pánikroham elmúlt. De például olyan társaságban ahol 1 idegen is van nem tudok feloldódni. Néha úgy látom magam mintha kívülről figyelném önmagamat, bár ez már elég ritka. Teljes értékű életet akarok élni, leküzdeni a szorongást, azt akarom érezni, hogy képes vagyok bármire, nem pedig ezt a sz'r önképet amiben most vagyok. Gondolkoztam, hogy elmegyek egy lakásos prostihoz, aztán hátha jobban leszek utána, de esélytelen, mert ha alapból szorongok akkor nem tudom hogy tudnék lefeküdni egy vadidegen nővel olyan helyen ahol még azelőtt soha nem voltam... Az ötlet egy orvostól van, egyszer elmentem a dokihoz mert beteg voltam, megkérdeztem, hogy tudna e felírni egy kedélyjavító gyógyszert, ő azt mondta, hogy Öcskös ezek a legszebb évek az életedből, farkalj inkább és ne gondolkozz. A legszebb évek elmúltak, már dolgoznom kell, és farkalni sem tudok ha tele vagyok gátlásokkal és remegő hangon beszélek. Nem tudom miért alakult ki ez nálam, de szeretnék normális ember lenni, aki mentálisan is egészséges nem csak testben...

A kérdés az, hogy elmenjek e egy pszichológushoz??Nem tudom, hány alkalomra lenne szükségem, és hogy tudna e segíteni nekem. Lehet hogy csak rosszabbul lennék utána. Próbálom elfojtani a rossz dolgokat és itthon a családom körében egészségesnek mutatni önmagam. Szerintetek mitévő legyek? Feltudnék e oldódni egy vadidegen emberél-egy pszichológusnál? Igazából lehet nem tudnám kifelyteni magam, lehet hogy akkor enyhülne minden amikor ott vagyok és jól érezném magam, és nem tudnék részletesen beszámolni a bajaimról. Meg attól félek, hogy amennyire próbálok kétkézzel kapaszkodni, és elfojtani a szorongást meg a pánikrohamot, a sok negatív érzést, az a pszichológus után feltörne bennem és a késöbbiek során eluralkodna rajtam és még sz'rabbul lennék mint most.

Kérlek válaszoljatok.

Köszönöm, 20 éves férfi