A magyarok csak azt tisztelik, aki halálra dolgozza magát?

Igazából ezek teljesen alaptalan dolgok, akárki is használja őket...

Egyrészt: Az irodai munka is tud leterhelő lenni, csak nem fizikailag, hanem szellemileg. Míg egy útépítő meló végeztével hazamegy, és pihen, addig egy irodai munkás - pl adóellenőr, bíró stb - még otthon is kattog az aktuális munkáin, nem egyszer haza is viszi őket.

Másrészt: Az hogy sokan még wc-re se mennek ki a munkából, és dicsekednek hogy mennyit dolgoznak... A legtöbb esetben tényleg sok munkaórát dolgoznak, csak hogy bőven megoldható lenne fele annyival is. Dolgoztam már olyan szakács keze alatt konyhasegédként, aki 16 órát bent volt a konyhán, és anno csodáltam ezért, hogy mennyire kiteszi lelkét az étteremért. De mióta szakácsként dolgozom, jobban átlátom, hogy igazából azt a 16 órás munkát, elvégezhette volna 10 óra alatt is.

Harmadrészt: aki keményen dolgozik, azt meg kell becsülni szerintem. De ez nem egyenlő azzal, hogy csak ők a becsülendők. A munka csak egy része az életnek.

Látszik, hogy baromjárás volt ennél a kérdésnél, ugyanis lepontozták bumbi02 válaszát , amely egy teljesen korrekt és logikus meglátása volt a dolognak.

Csak egyetérteni tudok vele, a lepontozók meg bekaphatják :).

Az embereknek soha semmi nem lesz jó.

Ez az örülj hogy van munkád dolog is addig tart amíg nekik nem lesz, utána általában 2 féle reagálás lesz. Egyik hogy neked miért nincs munkád, miért nem keresel, ingyenélő vagy, vagy egyenesen az ő adójából élősködsz...Másik verzió meg az aki bár dolgozik, de folyamatosan a munkahelyét szapulja, meg hogy sz..rul keres, de valójában olyan munkamorálja van hogy ha én főnök lennék, első körben repülne az utcára.

Irodai munka és irodai munka között is van különbség, meg a kétkezi munka között is. Vannak akiknek tényleg elég laza az irodában ülni, de ők rendelkeznek olyan tudással, ami miatt általában ott vannak. Meg mondjuk én dolgoztam diákmunkáknál gyárakban, raktárakban, elég monoton, és unalmas, de volt köztük ami tulajdonképpen szórakoztató, és ráadásul egyik se az a fajta meló amibe belehal az ember. Meg oké...panaszkodik hogy jajj 3 műszak, micsoda sok a dolga, aztán 8 órában csipeszeket válogat, meg sorjázik, azt is olyan igénytelenül...és cserébe semmi felelősség nincs rajta, ha elb..sz valamit, akkor áthárítja másra, vagy csúszás van akkor majd szopjon vele a következő műszak. Míg mondjuk egy építész irodában, ha épp meló akad, akkor túlórázol, mindig kevesebb ember van mint amennyit a munka megkíván, agyilag lefáradsz, ordítanak veled, vagy te velük ha épp olyan van, az sem épp álom.

Ez a túlzott munkamánia mondjuk relatív dolog. Mert ami az egyiknek lustaság, az a másiknak pihenés. Nekem is volt hogy beszóltak hogy miért nem csinálok épp semmit, pedig előtte hajtottam és elvégeztem minden feladatom. Meg itt nincs éles határ a lustaság és a halálra dolgozom magam között. Én ezzel úgy vagyok, hogy bármit csinálok, azt becsülettel el kell végezni, vannak alkalmak mikor oda kell tenni magunkat, és olyankor másoktól is elvárom ezt.