Mit tehetnék, hogy ne irigykedjek másokra, amiért a szüleik mindent a fenekük alá raknak?
Sajnos nehezen élünk meg, ezért nemhogy támogatni nem tudnak itthonról az egyetemi évek alatt, hanem konkrétan nekem kell befizetnem a rezsibe, amiért itthon lakom, és mindent magamnak veszek meg (pl. bérlet, tusfürdő).
Egy ideig ez nem zavart, mert sokáig azt hittem, hogy ha keményen tanulok és minden munkalehetőséget megragadok, akkor igenis előre tudok majd lépni, de az utóbbi 2-3 évben már rájöttem, hogy ez valójában nem így működik.
Mire mindent kifizetek, addigra semmi nem marad a diákmunkás pénzemből, lassan ott tartok, hogy diákhitelt kell majd felvennem, különben már nem tudom finanszírozni az alapvető kiadásaimat sem. A párommal gyakran nem tudok elmenni még moziba sem, nemhogy nyáron egy hétvégére valahova, szinte már egy új ruhát sem tudok venni, mindennap gyomorideggel számolom át a pénzem, hogy vajon mire futja még és mire nem.
Mindeközben azt látom, hogy körülöttem mindenkit támogatnak otthonról, a kortársaim ide-oda mennek a szülők pénzén, semmire nincs gondjuk é megtehetik, hogy csak a jövőjükre koncentráljanak. Egyre jobban fusztrál ez a dolog, mert tiszta lelkiismerettel mondom azt, hogy igenis mindent megteszek, de egyszerűen már nem tudok több pénzt előteremteni.
Próbálok nem figyelni másokra, nem irigykedni, hanem a saját életemmel és lehetőségeimmel foglalkozni, de sokszor egyszerűen már nem megy. Nincsenek nagy vágyaim, csak szeretném a mindennapos gyomorideg nélkül elvégezni az egyetemet és utána találni egy normális munkahelyet - de nem bírom már néha.
Mit tehetnék még?
Nem te vagy az egyetlen ilyen diák. Amikor én jártam fősulira volt több osztálytársam aki boltokba járt este, hogy az aznap lejárt kenyeret megkapja..
Ma pedig lediplomáztak van munkájuk és nincs már ilyen gondjuk. Én is nagyon szegény családból származok, soha nem segített a család, de örülök is. Megtanultam értékelni a pénzt és mindent megtettem, hogy nekem ne legyen majd ilyen életem. Te is dolgozol a suli mellett, eltartod magad, hidd el pár év és ilyen természettel biztos sokra viszed! Csak ne add fel. Ráadásul ha jobban körülnézel, akkor észreveszed, hogy rengeteg hozzád hasonló egyetemista van, messze nem mindenkit pénzelnek otthonról.
1 Csak annyi a különbség, hogy az egyetemet, meg a párkapcsolatot nem tolták a se.gge alá...
Én is szoktam irigykedni azokra a barátnőimre, akiknek van egy rakás ismerősük és így képesek jó helyre bejutni dolgozni...vagy lehet, hogy elég csak kevés munkát elvállalniuk, mert van pénze a családnak. Közben meg mi is jól élnénk, mert jól keresnek a szüleim, viszont apám elissza az egészet, így nem marad belőle semmi, ezért nem tudnak annyira támogatni. Én még a diákhitelt is felvettem a suli miatt. Rühellem, át akarok kerülni államira.
Van aki megteheti persze,hogy segít a gyerekének van aki meg nem teheti meg.
Azt teheted, hogy tanulsz és akkor vállalsz gyereket amikor már te is mindent a sege alá tudsz tolni.
"Csak annyi a különbség, hogy az egyetemet, meg a párkapcsolatot nem tolták a se.gge alá... "
Mert ha otthon lakik a gyerek és nem kell beszállni a rezsibe abba mi a feneke alá tolás. Az ne haragudj de egy teljesen természetes dolog egy szülőtől. Ha 3 szobás lakást tartanának fent neki míg tanul az az lenne,de nem arról van szó.
Az a baj, hogy ez a "majd később jobb lesz"-megközelítés egyszerűen már nem vigasz. Egy ideig az volt, aztán elindultak az első hasonló helyzetben lévő ismerőseim külföldre, és folyton azt mesélik, mennyire utálják, hogy egész életükben mosogatni meg aljamunkát kell végezniük, mert itthon már egyszerűen nem futotta arra, hogy befejezzék a sulit. Tök boldogtalanok, mert sehova nem tudnak jutni a kinti minimálbérből sem, és olyan dolgot kell csinálniuk, amit utálnak.
Szóval, az állandó vegetálás mellett még ott van mindennap a félelem is, hogy mi van akkor, ha teljesen feleslegesen tanulok? Mi van akkor, ha végzek és mégse találok munkát, nem lesz szerencsém, nem jön össze az élet és örökké csak ez a napról-napra élés és idegeskedés marad...?
"Mi van akkor, ha végzek és mégse találok munkát, nem lesz szerencsém, nem jön össze az élet és örökké csak ez a napról-napra élés és idegeskedés marad...?"
Mi van akkor ha fejedre esik egy tégla. Mi van ha háború lesz vagy földrengés? Vagy még nagyobb gazdasági világválság? Azért egy diplomával még mindig könnyebb elhelyezkedni mint anélkül, és a fizetés is jóval magasabb. Neked mintha inkább valami teljesen más irányú, pszichológiai problémád lenne, aminek semmi köze a tanulás alatti megélhetéshez, irigykedéshez.
Szerintem az irigykedés alapvető emberi jellemvonás, csak egyesekben erősebben, másokban gyengébben van jelen és természetesen a környezet is sokat befolyásol rajta, mindjárt ki is fejtem:
Mint fentebb is írták, sokan rád is irigykedhetnek, mert például párkapcsolatod van és egyetemre jársz. A másik topikban egy nő írta, hogy őt a terhes nők láttán fogja el egyfajta "gyűlölet", mert neki nem lehet gyereke. Szintén másik témakörből is lenne valaki, aki cserélne veled, mert közel a 30-hoz az öngyilkosságon gondolkodik, mert sose(!) volt senkije. Megint máshol valaki szintén jogosan kérdezhetné, hogy miért pont ő lett rákos 40 évesen, amikor végig vigyázott magára, míg a szomszéd 30 éve alkoholista és dohányzik, mégis lazán megérte a 70-et...
De hogy az anyagiakon belül maradjunk. Sokan vannak, akiknek a hónap végén enni sincs pénz, vagy konkrétan az utcán laknak, míg mások meg azért "depisek", mert aputól csak egy 3-as BMW-t kapott, míg a haverok X5-öst, így most milyen szégyenben maradt már.
Szóval, el kell fogadni, hogy a világ igazságtalan és ezen nem lehet változtatni. Irigykedésre mindig mindenkinek lesz valami oka. Annak kell örülni, hogy sokkal xarabb dolgok is történhetnek, melyek (egyelőre) elkerültek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!