Miért nem bírja sok nő elfogadni a valóságot? Bővebben lent.

Ha szeretsz valakit, nagyon nehéz elfogadni, hogy számára nem vagy annyira fontos, hogy veled akarja leélni az életét.

Talán ha működne a kommunikáció a párkapcsolatokban, akkor nem lenne ilyen probléma. Az a baj, hogy egyszerűbbnek érzik az emberek kiírni ide egy kérdést, hogy "miért nem vesz feleségül?" és idegen emberektől, arc nélkül várni a választ, mint odaállni az illető elé és tőle kérdezni, hogy "miért nem veszel feleségül?" Ma már az emberek nem beszélgetnek, mert minek? Nem működik valami, minek szóljak? Szakítani, szó nélkül eltűnni egyszerűbb...

Nekem is van olyan ismerősöm (nő), aki 6 éve van együtt a párjával, anno 2 hónap után megkérte a párja a kezét, ő igent mondott, kapott is akkor gyűrűt. Eltelt azóta 6 év, és még nem lett esküvő, sem hivatalos eljegyzés. A párja tesz olyan kijelentéseket is hogy " ne is álmodj gyűrűről másikról" meg te akkor leszel - né, amikor én.. meg ilyenek... szóval ott sincs kimondva hogy gond van, csak az idő van húzva... Látszik hogy a barátnőnek ez fáj, de szerelmes, és menti még a menthetőt, ergo próbálja maga mellett tudni a párját...

Kedves kérdező, látod ezt én sem értem, hogy miért kell, vagy miért jó az adott félnek még a rosszhoz is ragaszkodni, de szerintem csak az lehet, hogy megszokásból, vagy ott lebeg a remény hogy változik a helyzet, vagy nem is tudom. Én is ragaszkodtam anno a páromhoz, pedig mindenki azt mondta hogy mekkora idióta vagyok, nem érdemli még azt sem meg, hogy a kisujjam mozdítsam érte, erre nem hogy másokra hallgattam volna, még költöztem is 100kmre miatta, hátha jobb lesz a helyzet... akkor jöttem rá arra, hogy el kell fogadni ami a helyzet, én fejre is állhatok, ha a másik nincs benne ízig vérig. Fogtam magam, feladtam, otthagytam. Bár én nem voltam eljegyezve, mégis kellett több mint 1 év, hogy legalább ismerkedni elkezdjek. Megviselt... És utólag visszagondolva tanultam belőle...

A 6-osban is a 4es hozzászóló voltam, csak lemaradt a komment végéről. :)