Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ide, folyamatosan célok lebegtem a szemem előtt. Egész életemben tanultam rendesen, de teljesen hiába. Azt hittem majd ez segít a felemelkedésben, és a szüleim, a környezetem majd büszke lesz rám. Aztán most 24 évesen semmi. Se állásom, se párkapcsolatom. Minden nap csak gyötrődöm, hogy mit tehetnék?! Apám rengetegszer a fejemhez vágja, hogy nem vittem semmire, nem érte meg a taníttatásom, mert olyan szakmákat választottam, olyan diplomám van, amivel semmit sem kezdhetek. Felőrlődöm, napról napra kevesebb önbizalmam van, minden hitem elvész, már az utcára is alig megyek ki. Nincs mellettem senki, aki mégis az is csak szánalomból. Nem hisznek bennem és már lassan én sem magamban. Férfiként szégyellem magam, hogy gyakran elered a könnyem, amiért így alakult és nem találom az utam. Irigylem a kortársaimat... Mintha egyedül lennék minden bajommal és nincs ember, aki ennyire elronthatná az életét, mint én. Tudom, senki sem mondta, hogy az élet könnyű, de mégis úgy érzem az enyém valamiért sokkal nehezebb. Tudom valahol ezt is megbecsülnék, de én nem ilyen életet akartam. Nem tudom, hogyan tovább.
Nem mondom, hogy rossz ember az apám, tényleg van biztos munkahelye, egész életében dolgozott, csak sosem volt igazán közvetlen a kapcsolatunk. Igazán rosszul tud esni, hogy sosem mellettem áll, ha egy problémát felvetek és legalább annyit várnék, hogy biztasson. Nem is rajta van a hangsúly, én nélküle is tudom, hogy egy nagy nulla vagyok már, csak ne kapnék megerősítést ezügyben. Ha ismernék embereket, akik kint vannak külföldön, és tudnám, hogy van módom kimenni, ott lennének, ha segítség kellene, akkor már régen elmentem volna innen. Így magamtól viszont nem könnyű. Próbálok tenni érte, a nyelvet tanulgatom amikor csak tehetem, megértetem magam, nehezen vesznék már el Angliában, de ennek ellenére félek a kudarctól. Félek, hogy ha ez sem jön össze, akkor tényleg feladhatom az egész életem.
2013. dec. 1. 22:07
13/20 anonim válasza:
Mennyire beszélsz angolul?
2013. dec. 1. 22:41
Hasznos számodra ez a válasz?
14/20 A kérdező kommentje:
Kb. középszinten beszélem a nyelvet.
2013. dec. 2. 08:33
15/20 anonim válasza:
Barátok nincsenek melletted?
2013. dec. 2. 09:06
Hasznos számodra ez a válasz?
16/20 anonim válasza:
Ez Magyarországon a helyzet sajnos. Nem vagy egyedül, mert szerintem nagyon sok pályakezdő ugyanígy jár mint te. Nekem is így van eleinte. Pályakezdőként nagyon nehéz, mert nem vesznek fel sehova szinte. Barátnő is sokaknak nincs ebben a korban. Én is így voltam mint te. Vállalj be alja munkákat, ott szerzel ismerősöket, stb. És mellette keress a szakmádban munkát. Mert az is munkatapasztalatnak számít. És inkább dolgozz valami gyárban, minthogy otthon vagy. Én is így csináltam.
2013. dec. 2. 11:18
Hasznos számodra ez a válasz?
17/20 anonim válasza:
Lehet, hogy butaságnak tűnik,amit írok, de ha semmiképpen sem találsz munkát a diplomáddal vagy nem olyat amilyet szeretnél (tudom, hogy sokat kellett tanulni érte) kezdj el olyat tanulni amit szeretnél csinálni és érdekel is! Nem egy olyan embert ismerek aki geológusként, közgazdászként, olajmérnökként telefonos ügyfélszolgálaton dolgozik...és valljuk be ez senkinek sem jó!
A páromat nem vették fel az egyetemre és szakácsnak tanult tovább. Élete legjobb döntését hozta. Azt mondják szakács is sok van...na igen de nem jó és motivált szakács! Sokat dolgozik, ne irodában ücsörög de élvezi amit csinál, egyre jobban fejlődik, elismerik, kreatív munkát végez és egyre jobb a fizetése! Én diplomásan nem keresek annyit...
Szóval ha van bármi ami érdekel és szívesen csinálnád, próbáld ki, soha nem késő.
2013. dec. 2. 11:44
Hasznos számodra ez a válasz?
18/20 A kérdező kommentje:
Barátok sajnos nem nagyon maradtak. Mind elment messze, főiskolákra, egyetemekre. A fősulin szerzett barátok pedig szintén távol élnek tőlem. Így még ez a támaszom sincs meg, bár ezt is magamnak köszönhetem, úgy tűnik. Nem vigyáztam rájuk eléggé. Lehet ez is bánt egy kicsit, hogy még látom nekik milyen jó soruk van én, mint selejt kihullottam.
Igyekszem elvállalni aljamunkákat is. Voltam gyakornok is, hozzáteszem önszántamból és nem a fősuli követelése volt. Sajnos a munkatársaim semmiben nem segítettek, nem tudtam fejlődni, inkább megtört az egész, minthogy építette volna a karrierem. Most pedig van a nagy semmi. Igen, itthon őrlődöm csak magamnak, valóban jobb lenne ha valami lekötné a figyelmem, mondjuk egy munka. Keresek is idők óta, de nem találok.
2013. dec. 2. 11:50
19/20 A kérdező kommentje:
Nekem is éppen a szakács az álmom. :) Viszont 24 évesen már csak fizetős módon tanulhatom és az új OKJ miatt talán hosszabb ideig is, mint korábban. Ennyi rossz döntés után pedig nem tudom, hogy egy újabb szakma kitanulása tényleg jó útra téríthet-e?. Már dönteni is félek, nem akarnék több kudarcot.
2013. dec. 2. 11:55
20/20 anonim válasza:
Tök jó, hogy pont az az álmod! :D Pár éve volt még olyan lehetőség, hogy munkanélkülieknek a munkaügyi központ szervezésében lehetett tanfolyamra menni köztük szakácsra is. Nem tudom van-e még ilyen. Egy ismerősömet 40 évesen!!! képezték át. Bár az tény, hogy nem a képzés a lényeg, az is csak egy papír.
Azt tudni kell, hogy ezt is nagyon sok fiatal csak azért végzi el, hogy legyen szakmája de közben nem érdekli, utálja. De ha valaki tényleg szereti és igenis elmegy minden lehetséges helyre, hogy én jöttem és szeretném csinálni biztos, hogy talál helyet. Pont azért mert sokan otthagyják mondván túl sokat kell dolgozni!
De erre én azt mondom, hogyha szereted amit csinálsz repül az idő...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: