Ez a szociális fóbia tönkre tette -teszi a fiatalkoromat, mit tehetnék?

a főiskola váltotta ki ezt belőlem azt hiszem, de ezt hosszú lenne leírni.

Jártam pszichológushoz, nem segítet, próbáltam erőltetni a dolgot,, de csak rosszabb lett. Volt, hogy elmentem pl. egy rendezvényre, ami nagyon megtetszett, gondoltam hátha majd most.., de találkoztam egy ismerősömmel, utána meg egész este sírtam a kétségbeeséstől, pedig alig beszéltünk. Nem is ez volt az egyetlen próbálkozás.

Kb. középsuli 10.-től vágytam mindennél jobban a társaságra, voltak barátaim, de így is sok minden kiamradt az életemből, mert csak suliban voltunk együtt, otthon meg nem voltak barátaim. 2 évig tervezgettem, hogy milyen lesz majd fősulin, ide meg oda megyek majd, lesznek barátaim, sokat mászkálunk, kirándulunk, bulizunk, miegymás. Mindent megtettem érte, totál hiába, nem sikerült beilleszkednem. Viszont megtaláltam egy másik társaságot, nem fősulisat, ott úgy-ahogy jól éreztem magam, megkapam azt, amire már évek óta vágyta. Élményeket, és társaságot. De nem tudok már oda sem elmenni, pedig annyi lehetőségem lenne velük együtt lenni, de nem megy. Én annyira akartam, és olyan sokszor próbálkoztam, eltereltem a gondolataimat, prbáltam meggyőzni magam, h hülyeség amit gondolok, elhívtam magammal az egyetlen olyan barátomat egy programra, akivel tudom tartani a kapcsolatot, de nem segített. Most meg már valahogy nem is ""irígykedek"", hogy ők együtt vannak, elviselem, de belül azért talán mégis szeretnék ott lenni, de tényleg nem érzem, nem érzem a lehetőségeknek a súlyát sem, mármint azt, hogy ez milyen jó lehetőség lenne, hogy együttlegyünk, stb.

Sajnos irígy is vagyok onnan pár emberre, amiatt, hogy ők ott megtalálták a helyüket, pont így képzeltem én is magam, pedig amúgy az irígység tőlem nagyno-nagyon távol áll.

A probléma az annyi nálam, hogy félek emberek (főleg fiatalok) között lenni, szólni bármit is. Ez a legnagyobb gondom. Mert az, hogy az iskola felé vezető úton csak bámulok ki az utasoknak háttal az ablakon, és nem merek leülni a buszon, mert nehogy jöjjön valaki a sulimból, az már a kisebb gondom. Amúgy meg kb. szinte mindig egyedül vagyok mindenhol.