Tönkre mentem. Mit tehetnék?

Kényszeríteni kell magad, hogy jobban érezd magad, különben könnyen depresszióba zuhanhatsz.

Ha szeretnél beszélgetni, vagy csak panaszkodni, írj nyugodtan privátot.

Ne szólj semmit barátom :)

Én januárban leszek 24 de egy cipőben járunk. Annyi adalékkal, hogy én ételallergiás vagyok amiről az emberek 99%-ának fogalma sincs, hogy mi az és ha kiütéses leszek tőle akkor még én érzem magam szarul mert azt hiszik valami fertőző izé. Van egy haverom akinek hasonló problémája van, na ő legalább megérti a gondomat. Szóval így a csajok (legalábbis egyelőre) kihúzva. Sok-sok pénz lenne hogy jobb legyen, de meggyógyulni nem nagyon fogok, csak egy picit jobb lehet a helyzet. Most dolgozom. Sz.rért-h.gyért. De legalább van munkám. Elég veszélyes hely és nem lazsálásból áll a nap. Egyáltalán nem ezt tanultam, felsőfokú végzettségem van de 80 ezret keresek havonta, abból kb. 3 ezer a telefon, 6 ezer a diákhitel (igen, hitelből jártam egyetemre mert a szüleim halálra dolgozták magukat minimálbérért és nem volt elég 3 gyerekre) aztán még orvosnál se voltam meg sehol és nem ettem semmit. Ráadásul az én kajám nem is olcsó, de támogatást nem kapok az államtól semmit. Ha nem lennének barátaim szerintem már felkötöttem volna magam.

Volt egy lány akivel nagyon jól kijöttünk de egyik napról a másikra elhagyott a kis r|banc és a mai napig nem mondta el, hogy miért. De nem csak engem, hanem a barátaival mindenkivel megszakította a kapcsolatot akkor. Na mindegy. Nekem ez nagyon fájt mert elhittem a mesét, hogy tényleg szeret és őszinte hozzám, bíztam benne aztán ez lett a vége. Vannak céljaim. Legelőször szeretnék meggyógyulni, aztán egy normális munkahelyet és egy motort, házat, normális barátnőn, családot, életet. Nem hiszem, hogy van rá esélyem de ennyi lenne a cél kb. Ameddig levegőt tudok venni addig nem adom fel de mocskos egy világban élünk az biztos.

Keress barátokat. Ha gondolod, leírhatod a történetedet, érdekel.

uhh, szakmáid vannak, meg diplomád? Az azért nem annyira rossz.

Apád amit csinál, az nem egy szép dolog. Nincs munkád. És? Nagyon sok embernek nincs. És nagyon sokan ennél sokkal rosszabb helyzetben vannak. Egy szülőnek inkább támogatnia kellene a gyerekét, főleg ha csak ennyiről van szó

Sajnos nem lehet ennyiből teljesen megismerni egy helyzetet, de ettől még lehet dolgozni. Persze tudom hogy sokaknak nem tetszik ez vagy az a munka, de sokszor amint megismerünk valamit, rájövünk hogy talán nem is annyira rossz.

24 évesen még nagyon fiatal vagy

Mondhatni detto 2. :)

Kedves kérdező: sokan vannak így, de ha leadsz az egódból, még mindig megtalálod az élvezhető dolgokat az életedben. Megkeresed a tanulságot az adott szituációban és élvezed!..ha kontrasztot akarsz érezni írsz :D

Nekem is nehéz most, mert 35 évesen egyedül vagyok, nagyon rossz a munkahelyem, és úgy érzem, nincs kiút.

Próbálok ezt-azt, de minden olyan nehezen megy. Igyekszem nem elhagyni magam, mert egyszer már sikerült kilábalnom egy depresszióból és megfogadtam, hogy többé nem esem vissza, de nem könnyű.