Kisgyerekkorodban csináltál olyat, ami fura lehet? Gyűjtöttél esetleg valamit, gondoltál butaságokat, öltél állatot, stb?

Hát, én rengeteg mindent gyűjtöttem, de szerintem ezekben semmi fura nincs: szalvéta, telefonkártya (a régi utcaiakhoz való, aki fiatal, az lehet, ezt nem is ismeri :D), kinder tojás figura, "bugyiváltozós baba" :D, képregények, matricák, hupikék törpikék figurák...

Ezen kívül egy ideig voltak képzelt barátaim, nem tudom, ez mennyire fura. :D Ami viszont biztos kicsit érdekes, hogy úgy játszottam, hogy közben labdáztam vagy lufiztam a szobámban, vagy udvaron, és közben "beszéltem" a játékaimmal. Nem tudtam megállni egy pillanatra sem. Tök vékony is voltam. Lehet, most is ezt kéne. :D

28/N

Akkor is minden érdekelt, ami régi volt: összeszedtem minden vacakot, pl. régi szögeket, alkatrészeket, egyszer kb. 11 évesen hazaállítottam egy Pannonia üzemanyagtankkal, aminek az alsó fele el volt teljesen rozsdálva. De találtam és hazahoztam, mintha olyan komoly dologról lenne szó.

És így pár év után ugyanezt csinálom: minden vacak régiséget összeszedek, főleg motoros témában. Úgyhogy van itthon minden, régi (a szocreál stílus előtti) bútorok, motorok, mindenféle ezeréves kéziszerszám, régi varrógép, Raketa porszívó...

Ez van, néhány ember nem növi ki a hülyeségeit. :P

27F

Hát volt néhány őrültségem, az biztos...

Kis koromban, olyan 5 éves kor körül vittem véghez azokat az emlékezetes tetteimet, hogy pl a fekete kutyánkat bemeszeltem fehérre, mert anyámék mindig mondták hogy nyáron nem jó feketében lenni...(Szerencsére csak az egyik oldalát sikerült lefesteni, mert megunta az ácsorgást és lelépett.Anyu mikor hazajött lemosta).

Másik alkalommal úgy döntöttem, húslevessel várom anyut.Sikeresen meg is fogtam egy tyúkot és jó sok maréknyi tollat kitépkedtem szegényből, mire nagy nehezen elszabadult, átugrott a kerítésen félig kopaszon és soha többé senki nem látta.Csak tollak maradtak utána a kertben kupacokban és szétfújta őket a szél.Persze nem kaptam dicséretet, hiába volt bennem igyekezet és jó szándék, én csak levest akartam csinálni belőle.De majdnem az én fejem is meg lett "kopasztva".

A kutyával, akit lefestettem szinte együtt nőttünk fel és jó pajtások (cinkosok)voltunk.12 éves korom körül tanultam meg bicajozni és ezután le sem lehetett szedni róla.Bicikliztem az utcán, kertben, mezőn, még a házba is bevittem néha.A kutya meg mindig jött velem, ,mert imádott versenyezni a biciklivel, futott mint az őrült mellette.

Szóval, ez az állandó rodeózás elég fura lehetett a környezetemnek, mivel előtte rettegtem biciklire ülni, ráadásul mikor elestem rendszerint mindig eltört valamelyik porcikám.

Ebben az időszakban jött rám a régészeti és vegyészeti mánia is.

Bárhol is jártam, mindenhol feltúrtam valamivel azt a földterületet, amit érdekesnek találtam és ha kincsre leltem, azt kincsként őriztem és "tanulmányoztam".Kincs gyűjteményem többsége törött tányér-vagy üvegdarabka volt, rozsdás fémdarabok,de a penészedő teafilterek és előásott kolbászhéj vagy paradicsomhéjjak is a leletek közé kerültek.A régészetet illetően akkor kezdtem elbizonytalanodni, mikor az udvaron egy tégla alatt baromi nagy pókszázlábúra találtam és kishíjján sokkot kaptam.

Ekkor tértem át inkább a vegyészetre,amihez még laboratóriumot is kaptam.Erre nagymamám apró előszobája épp alkalmas volt, anyu pedig tudott leselejtezett eszközöket(kémcsövek,stb)hozni, mivel egészségügyi dolgozó volt.Azt már a kutya sem figyelte, hogy én miket pancsolok össze a laboromban.Összeszedtem minden szert, amit a házban és ház körül találtam.Nagymamám permetszerei között hipermangánra és rézgálicra bukkantam, a pipereszekrényben glicerin és alkohol is volt, a konyhában is akadt egy-két érdekes dolog.Kedvenc kísérletem volt, mikor a hipermangánra glicerint öntöttem és az hangosan sisteregni kezdett, miközben a kémcső felforrósodott és láng nélkül megégett, ami benne volt.Büszkén megmutattam nagymamámnak,aki ettől idegrohamot kapott és azt mondta, kib@ssza az összes "fazekam" meg kotyvalékom, mielőtt felrobbantom a házat!

Voltak érdekes gondolataim is...

Gyerekkoromban sokáig tökéletesen meg voltam arról győződve, hogy a tücsöknek igazi hegedűje van, ahogy egy mesekönyvben láttam lerajzolva, és nagy, pödört bajsza van, meg fekete öltönye.Nyáron sokszor kutattam a fűben, kerestem a tücsök prímást, mert meg akartam nézni a hegedűjét, de sosem találtam.Anyám mutatott tücsköt, de én kioktattam, hogy az nem tücsök, mert nincs bajsza és hegedűje .Mikor aztán kis tini koromban valami tankönyvben láttam tücsköt és kiderült hogy -valóban- nem úgy néz ki, mit egy cigányprímás, hát az kb olyan csalódás volt nekem, mint más gyerekeknek az, mikor rájönnek, hogy valójában az apuka a télapó...

Másik fura meggyőződésem az volt, hogy az alkonyati égbolton a színes, érdekes formájú felhők valójában nem felhők, hanem egy hatalmas griffmadár.

Olyankor pedig, mikor a fák koronáján átsütött a nap, olyan fehéres sugárcsíkokban, akkor én úgy gondoltam, hogy azok a sugarak tündérek...

Egyszer ovis koromban pedig, miközben anyámék kimentek a kapuhoz beengedni a terített asztallal várt (rendkívül kritikus hajlamú)vendégeket, addig én a friss süteménnyel megpakolt, szalvétával letakart, asztal közepére helyezett tálra ültettem a macskát, mert úgy gondoltam, hiányzik a terítékről valami "cuki" dolog...

Kicsiként imádtam gyűjteni a kindertojás figurákat, illetve kavicsokat. Általános iskola első napján az egész táskámat megpakoltam kavicsokkal. Addig a pillanatig, amíg el nem meséltem anyának, ő hozta helyettem a táskát, de, amint megtudta, mivel pakoltam tele, egyből a kezembe nyomta a tatyót. :D Egyébként ásványokat és szebb köveket mind a mai napig gyűjtök.

Állatot sose öltem, de általánosban meggyanúsítottak vele, mert mindig én voltam az első, aki bent volt a suliban (anyukámnak korán kellett dolgozni menni, és egyedül nevelt). Abban az időben volt valaki a suliban, aki előszeretettel öldöste az iskola állatkáit (hörcsögök, pókok, egerek), amiatt, hogy én voltam az első bent, általában mindig én találtam rájuk, és ebből nekik az jött le, hogy biztos, én voltam... Szép kis lelki traumát okoztak nekem ezzel.

Utolsó hatalmas :D:D:D

Én pl órákig (nem vicc) képes voltam hintázni csukott szemmel. Olyankor szerintem valami transzba estem (elringatott a hinta), és teljesen kizártam a külvilágot, ábrándoztam. De annyira valóságos dolgokat vetített elém a képzeletem, hogy szinte meglepődtem, hogy mégsem KITT-ben ülök, hanem le kellene szállni a hintáról, és hazamenni :D

Telefonkártya gyűjtés nekem is megvolt, húgomnak a szalvéták. Meg voltak ezek a kosaras- meg focis kártyák, azt is gyűjtöttem, Turbo rágós képeket is. Ezek a mai napig megvannak :D

Fiatal tinikoromban felfedeztem a helyi könyvtár "okkultizmus" részlegét, és kivettem egy könyvet Rúnajóslás címmel, és kitaláltam, hogy én majd megjósolok magamnak mindent (természetesen a dolgozatkérdéseket is) :D

11 éves korom környékén megkértem anyut, hogy tanítson meg kötni mert érdekesnek látszott, és kötöttem egy kicsi sálat a plüsskrokodilomnak :D

8-9 éves korom körül kezdődött a Dallas a TV-ben, és emlékszem teljesen el voltam képedve, hogy a Júing-család nevét igazából Ewing-nek írják :D

Majd még írok, ha eszembe jut több :)