Csak nekem tűnik képmutató és bárgyú dolognak a Ho'oponopono?

Nekem nem képmutató és bárgyú, hanem inkább olyan mintha beletörődne az adott ember, hogy a másik eltapossa és inkább a pacifizmus irányát veszi ezzel a sajnálom, bocsáss meg kérlek, köszönöm hogy szeretlek..., akár úgy is hogy önmagát megalázza a másik ember előtt.

Volt ebből már probléma Magyarországon, Kecskeméten, volt 3 ember akik szerették volna feldobni az emberek hangulatát és szeretetet közvetíteni, és ölelést akartak adni...és a megrögzött, idióta tv-n nevelkedő társadalom, egyből furcsának meg hibbantnak nézte őket, sőt még rendőrt is hívtak rájuk...szánalom a mostani társadalom.

A mai világban pl nem mehetsz oda segíteni egy anyukának ha elesik, vagy bárkivel történik valami, mert egyből előítélet születik

idézek: (hogy bisztos megakarta...izélni...)

Kiveszett ebből a társadalomból a nyugalom, a szeretet és az odaadás és a stírőlés mentes beszélgetés.

A Hoponopo nem lenne rossz, csak olyan mintha önmagadat lenéznéd és a másiknak adnál folyton igazat, és úgy tennél mint ha nem is történt volna semmi.

Igaz hogy megállítja a további rossz és negatív gondolatok születését, de ugyanakkor, túl elfogadóvá és sebezhetővé teszi az emberi elmét, vagyis azt, hogy a másik bármit tesz, úgy is megbocsájtok neki...

Nálam a Hoponopo fél megoldásnak tűnik.

Ajánlanák nektek filmet: Az Igenember (elég elgondolkodtató, hogy mindenre igent mersz e mondani!)