Miért szól bele mindenki mások életébe?

Mindenemellé az ilyen ember minden bölcsessége és tudása ellenére sem képes belevágni semmibe, felad mindent, inkább lerohasztja az agyád 60 évre valami betanított munkásnak. GRatulálok, de akkor foglalkozzon csak a szalagra érkező termékekkel és NE EMBEREKKEL. Mert semmi köze sincs hozzá, nem érti milyen az, ha annak ellenére, hogy mások lenéznek megvetnek, nem ismernek el megpróbálsz elérni valamit... És az ilyen még le is húzza az embert a hülyeségeivel.

Volt egy ilyen család akit ismertünk, öngyilkos lett a fiuk. Tudjátok, lehet, hogy gonosz amit mondok, de egyáltalán nem csodálom :)

Próbálom kizárni őket, de félek bármit is kezdenék a legtöbb ember úgysem értené meg, ugyanúgy hülyének nézne, főleg a kőműves g-*cik :D

Amúgy semmi bajom sincs senkivel, mindaddig amíg a kaptafánál marad. Egy tanár se szóljon bele a kőműves dolgába, de fordítva se a kőműves a tanár dolgába (abba meg pláne ne).

Mindeki foglalkozzon csak a saját dolgával, én is próbálom, de egyszerűen körbeölel ez a visszahúzó láp akármi, mintha valami szellemileg visszamaradott ember lennék, úgy óvnak néha és ez összetör.

Nem mellesleg sok mindennel lenne érdemes foglalkozni, de igen komoly részletekig nehezen jutok el, mert én olyan ember vagyok aki túl sokáig mérlegel, nap mint nap megváltozik a véleményem a világról, sok filmet, sok művészeti alkotást követek nyomon, ezek meg be akarnak süllyeszteni mindenféle alja emberek közé.

Eleget hallgattam már kiskoromban is a hülyeségeiket, hogy tudjam: semmilyen ponton nem metszem ezeknek az embereknek az alkoholista, dohányos, ocsmány, trágár kis világát, már bocs. A mindent elsöprő tudatlanságról és olcsó, gagyi zenékről nem is beszélve. Mit kezdenék én ilyenekkel, amikor gyakran diplomás emberekkel sem találom a közös hangot, annyira 'ismeretlen' művészeti alkotásokat tartok etalonnak (mind film, mind zene esetén), ahány embert megkérdezek ismeri e xy művét jön a NEM. áh.. A végén tényleg inkább elmegyek világnak mint Alexander Supertramp alias Christopher McCandless :)

Engem senki ne próbáljon behatárolni sehová, nem vagyok híve a skatulyáknak. Csakhogy így magam teremtem meg azt a problémát amire szüleim s mások is negatívan reflektálnak. Szóval gázos ez így.

Nagyon nehéz így élni, hogy ez vesz körül és mint kiderült eleve úgy állnak hozzám ahogy én azt gondoltam (menjek csak el szakmunkásnak úgysem lesz belőlem semmi). Gratulálok. Csakhogy szakmunkás sem, ebben biztosak lehetnek.

Éjjel nappal gondolkodom mit lehetne kezdeni az életemmel, szeretnék valami hasznosat csinálni :) Csodát pl. Sokan lenézik az értelmi fogyatékos embereket, talán megpróbálhatnék valami sérült embert rehabilitálni, talán sikerülne, de úgy érzem ez is csak a gyerekes álmodozás szintjén van jelen és talán ebbe sem tudnék több időt ölni. Báár, ha ez sikerülne büszke lennék magamra, hogy segíthettem egy 'beteg' emberen :)

Gondoltam már rá, hogy elmegyek szétnézni valami ilyen helyen, ahol enyhe fokban mentális sérült emberek vannak, hátha találnék tehetséget is bennük, segíthetnék nekik, hogy megmutassák ők nem olyanok.

Utálom, ha így megbélyegzik őket, bár bevallom személyesen csak kevés igazán súlyosabb esetet láttam, ők inkább rémisztőek voltak :/

Amúgy megtanultam programozni is, de ezt sem hiszi el senki, mert túl mozaikos személyiség vagyok, egy ilyen emberrel meg ugye már melózni kell.

A programozással kezdtem is valamit, dolgoztam is, de nem éreztem úgy, hogy emiatt engem megbecsülnének, másképpen néznének rám, sőt, apám még le is degradált, bár ő mikor nem.. Szóval abba is hagytam a melót, azóta nincs más.

Mindig ötletelek weboldalakon amikre lehetne saját céget alapítani, de annyira beláthatatlan az egész, közben ott vanak ezek az álmok is (úgysem sikerül, érzem hogy kiröhögnek, hogy nem hiszik el, hogy én csinátlam stb..)

szóval csak hezitáció marad, de ez így rossz, ha csinálnám legalább fel tudnám mutatni, hogy van valamim... Mindig eldöntöm, hogy na most majd nekiállok és dolgozok NORMÁLISAN, de... nem tudom, így nem fogok tudni soha sem bizonyítani senkinek, megint csak a saját vermembe esek bele ezzel.

Azonban az apám féle semmi embereket még mindig nem tudom komolyan venni, gazdasági válságba öli az egész családját, a házat elveszíti, elhagy minket... nem csoda, hogy saját öccse is agyon akarta verni, addig magyarázta a hülyeségeit...

"Ez emberi tulajdonság sajnos, valahol észrevettem, minél kevesebb van valakinek valamiből, annál jobban akarja bizonyítani az ellenkezőjét. "

Lehet én is csak ezt csinálom :( Csak azt tudom, hogy mit nem szeretnék csinálni, azt még nem, hogy mit igen :(