Nektek néha megfordul a fejetekben, hogy végleg itt hagyjátok ezt az országot?

Idéznék a második válaszolótól:

Hónapokig dolgoztam Albániában, ahol sokkal szörnyűségesebbek az állapotok, mint nálunk, mégis szinte csak mosolygó arcokba futottam bele az utcán, bárkitől, bármit meg lehet kérni az utcán és szívélyesen segítettek, az emberek teli voltak életkedvvel, borozgattak és énekeltek az utcákon, örültek az életnek.

A magyar társadalmat, pont a beteges pesszimizmusa fogja a sírba vinni, mert úgy semmit nem lehet elérni, ha az ember nem hisz semmiben és nagyítóval keresi az okot, hogy miért siránkozzon.

Így miért nem tudunk hozzáállni a dolgokhoz?

#20: angolul ha tudsz, simán elboldogulsz.

#21: nagy-nagy-nagy +1!

30 éves koromig tervben van.Jövőre érettségizek,aztán 2 évig OKJ-s képzésen leszek,megtanulok vezetni,lesz egy német nyelvvizsgám remélhetőleg.

Aztán Au pairként próbálkozok először kijutni Németországba,utána meg ott letelepedni és élni a világomat.Anyát is kiviszem majd egypárszor,ha kitudom.:)Mondjuk akkorra már ő idősebb lesz.:/ N a mindegy,csak tartanék már ott.:O

Az okok:

1.Jobb oktatási rendszer,

2.Jobb egészségügy,

3.Dinamikusabb,modernebb felfogás

4.Elfogadás.

17/L

Talán fura, hogy ezt hozom fel, de remek és kifejező példa az, amit az ember a vendéglátóknál vagy akár egy egyszerű pubban vagy kocsmában tapasztal. Ha teszem azt, Amszterdamban kedvem szottyan beugrani egy sörre és épp nincs társaságom a pultos amellett, hogy kiszolgál, egyben társaságot is nyújt. Az a minimum, hogy mosolyogva köszön az embernek, és ha látja a vendégen, hogy épp mélabús kedvében van, vagy csak magányos simán, nyitott egy diskurálásra, teljesen szívélyesen fordul a kuncsaft felé, akitől a fizetését kapja.

Ezzel szemben nálunk a legtöbb helyen valami olyan hihetetlenül flegma, f*rokhiányban szenvedő, idegbeteg ribiket állítanak a pult mögé, hogy az, az embernek elveszi a kedvét még a sörtől is. Ha az ember teljesen kulturált módon próbálna velük néhány barátságos szót váltani csak idegesen hárítják, hülyének nézik, a szemeikből pedig árad valami megmagyarázhatatlan lenézés. És pontosan erre panaszkodik szinte az összes külföldi ismerősöm. Máshol a pénzéért az embernek jóformán kinyalják a s*ggét, nálunk meg még a vendégnek kell magát meghúznia.