22-26 év körüli szingli ill. párkapcsolatban lévő férfiak! Ti hogy viszonyultok a munka, a házasság és a gyermekáldás gondolatához ebben a korban?

Én szingli 23 éves férfi vagyok. A munkával már elég fiatalon(16) megismerkedtem, mert nagyon szegények voltunk. Ennek most iszom a levét, 2 éve nincs állandó munkám, és nem is találok(viszont 2 évem van még az érettségiig - esti gimi). Úgyhogy most vegetálok, eszembe sem jut még az sem, hogy barátnőm legyen, nem hogy gyermekáldás meg házasság. Sokszor elgondolkozom, milyen jó lenne ha úgy alakul, hogy jómódú lettem volna... Akkor már valószínűleg lehetne gyerekem. Szerettem volna fiatal apuka lenni, hogy korban is közelebb legyek a gyerekhez. Viszont én egyetemre is menni akarok még, mellette dolgozni is akarok. Kevés időm lenne a gyerekre, és azt nem engedném meg magamnak. Úgyhogy gyereket csak akkor, ha biztosítani tudom, hogy ne szenvedjen semmiben hiányt, nem úgy mint én anno. Nem leszek olyan felelőtlen szülő mint az enyémek voltak.

Házasság szempontjából meg... Ha szeretem a barátnőmet, akkor házasság ide vagy oda, tök mindegy. Úgyhogy az ér rá a legjobban.

A munka az kell de ma nagyon nehéz megbízható társat találni, mind nőben mind férfiban.

Tehát én még várok ami a párkapocsot illeti.

24 F

Nekem eddig úgy érzem szerencsém volt (lekopogom). Találtam egy társat, akire számíthatok. Az otthoni helyzet miatt fél éve kiköltöztünk Ausztriába és szépen alakulnak a dolgok. Én mindig csak a következő lépcsőfokra koncentrálok, nem hiszek a nagy csodákban.

Úgy gondolom, hogy gyerek előtt kell egy biztos háttér, mivel a legjobbat szeretném neki természetesen. Most úgy áll adolog, hogy néhány éven belül házasság, gyerek jöhet, de az élet általában nem ilyen egyszerű. De ettől izgalmas. Úgyhogy tesszük a dolgunkat és ha eljön az idő, akkor belevágunk.

26F