Most tényleg lehet azert utálni egy gyereket mert olyan nemu lett mint amit a szulok szerettek volna?

"Most tényleg lehet azert utálni egy gyereket mert olyan nemu lett mint amit a szulok szerettek volna?"

Biztos, hogy ezt így akartad írni? Mert ebben az esetben nem értem, hogy mi a problémád.

"Nem tokmindegy milyen nemu?"

Ki vagy te egyáltalán, hogy megszabd más emberek gondolkodását?

Képzeld, van, akinek nem tök mindegy. De ezt te miért nem tudod elfogadni?

Van aki annyira fixalofik egy adott nemű gyerekre, hogy a másik csalódás neki. De ezt mondjuk nem nehéz még gyerkemvallalas előtt felismernie a másiknak és nem vállalni gyereket vele.

Amúgy egyaránt fontos és lényegtelen is a gyerek neme. Fontos, mert kb mindenki úgy vállal gyereket, hogy él benne egy álom, hogy tudomisen szőke, kekszemu kisfia lesz, akivel majd együtt fociznak, vagy voroshaju zoldszemu kislánya, akit majd hercegnonek oltoztet. Ezek az álmok nem többek, mint álmok, jó esetben abban a pillanatban, ahogy komolyan gondolja valaki a gyermekvallalast, ebből egy "mindegy csak egészséges legyen" érzés lesz.

Nekem mindegy milyen neműek. 2 kislány után örültem a kisfiúnak, de ugyanúgy szeretném ha kislány lenne akkor is.

Ölelem és puszilom az összeset❤️

Én nem tudnám elképzelni, hogy ne szeressem a gyerekeimet bármi miatt is. Dühös lehetek rájuk vagy lehetek csalódott, de a szeretetem örök.

Ja abszolút nem vagyok ősanya, csak az átlagosnál magasabb EQ-val rendelkezem (sajnos).

Én egész életemben kislányt szerettem volna. A férjem is inkább. Természetesen kisfiunk lett. És igen, csalódott voltam, mikor megtudtam. Ettől függetlenül nagyon szeretem, de a hiányérzet mindig bennem lesz, amiért nincs lányom. De ebből a kisfiam semmit nem szeretném ha érezne, erre nagyon odafigyelek. Meg ezt nem úgy kell elképzelni, hogy azon sajnálkozom állandóan, miért nem lány, csak néha így eszembe jut, hogy mi lenne ha lány lenne. Másik gyerek nem lesz, egyrészt azért, mert mégegyszer nem szeretnék "csalódni" ha fiú lenne, másrészt sose tenném ki annak a kisfiam, hogy a másik gyereket, ha lány lenne, esetleg jobban szeretem.

Egyébként valahogy úgy lehet, ahogy az egyik válaszoló írta, hogy van egy elképzelésed, milyen lesz a gyereked, és ebbe a neme is beletartozik. Én például sosem tudtam elképzelni, milyen egy fiúval az élet, pedig a családban is van, láttam. De a jelenben, amikor itt van, az más.

De simán el tudom képzelni, hogy valaki azért utálja, mert nem olyan nemű, nyilván nem tehet róla a gyerek és durva, de "kevés" miatt is lehet "csalódni" valakiben, és utána utálni.

Nálunk anyám a második gyerekről nem vesz tudomást, mert ő is fiú. Az egészben az a szürreális, hogy bátyámmal is mindig szemétkedett, de engem se kezelt "hercegnőként" vagy ilyesmi, tehát semmiféle előnyöm nem származott a nememből, csak velem kevésbé volt köcsög.

És igen, konkrétan keresztülnéz a második gyereken, nem köszöntötte fel a szülinapján, semmi. Nem is nagyon engedem már a gyerekekhez, mert iszonyú kártékony. Barátnőm ugyanezt éli át, csak anyóssal, neki lánya van, falun ott az "nem gyerek", és nem érdekli őket. A lány fiú unokatestvérei katasztrofálisak, mégis rommá vannak kényeztetve. Úgyhogy ez nagyon is létező jelenség, akármilyen szomorú is. Mondom ezt úgy, mint a "vágyott nemű" gyerek, hogy így sem jó, mert aki ennyire betegesen rá van függve az adott nemre, annak a fejében valami nagyon nincs rendben, és máshol is ki fog ez ütközni.