Ha mindig kivoltam közösítve egy betegség miatt és ez azt eredményezte hogy nem vállalom fel magam és nincsenek barátaim, ismerőseim akkor erre mi a megoldás?

Közeli barátság nem sok van az életben, úgyhogy szerintem nem csal rólad van szó, hanem hogy még nem találkoztál olyanokkal, akik a barátaid lehetnének. Még olyanok is vannak, akiken egyből látszik, hogy megbízhatóak, jó fejek.

Keresgélj olyan társaságban, ahová valamennyire passzolsz, pl. kedvenc zenekarok koncertjei, vagy más programok (irodalom, játékok, sport, stb. bármi, ami érdeke.

Önmagadat fölvállalni viszont nem ártana, ha ez nem megy, akkor ez ügyben neked is több a felelősséged, mert arról tanúskodik, hogy bizonytalan vagy önmagadban. Ez fejleszthető, egyszerűen foglalkozz magaddal (sport, olvasás, jegyzetelgetés, előadások hallgatása, stb.).

1#: Az a baj, hogy hiába nem mutogathat az, akinek van egy (alap)betegsége, ha az a múlt a jelenében mindig is benne van és meghatározza az egész életét.

Kérdező: ismerős a téma. Én sem tudok mit kezdeni az emberekkel, akár így-, akár úgy teszem a dolgokat, általában mindig szívás a vége. Talán, ha beleakad az ember egy eü.-höz értő valakibe, aki ott marad a közelében (akár barátként, munkatársként), az jó tud lenni, mert megérti a problémát, így a közelségével-segítségével tu kissé változtatni pozitív irányba az érintetten.

Tehát egy, azaz egy megbízható embert kell, hogy találj magad közelébe, aki megért.