Nem voltam sohasem szerelmes, nincsen olyan ember aki hiányozna, illetve nincsenek is emberi kapcsolataim, érzelmileg egy nulla vagyok. Mi lehet velem a baj?

"30 vagyok, de hogy bontogassam ki hogy ki vagyok?"

Te egy zombi vagy!

Egy rakás dolog nem "alap" az életben. Ha nem teszel értük, akkor sosem fognak megtörténni veled.

Pl felnőttként senki sem fog elmenni a lakásodba, és kézen fogva elrángatni téged olyan helyekre ahol új emberekkel találkozhatsz, és új élményeket szerezhetsz. Ha te nem teszel ezért, akkor leélhetsz akár fél évszázadot is egyedül a szobádban, nem csinálva különösebben semmit.

Nincs elég infó, így csak találgatás:

lehet, hogy túlzottan zárkózott vagy és nehezen nyílsz meg, amihez sokaknak nincsen türelme. Lehet, nincs (akkora) igényed arra, hogy emberek legyenek körülötted, ez most mégis megváltozott, valami miatt. Lehet, rossz helyen kerested a társaságot, így sokan nem találtak elég érdekesnek.

Meg sok a felületes ember, akinek csak felszínes kapcsolatokra van igénye, lehet, sokszor futottál ilyenekbe.

#14 Nem lehet hogy inkább csak gátlásos és/vagy érzékeny vagy? Ha fiatalabb korodban nem tanultál meg rendesen szocializálódni, akkor jó, hogy felnőttként is nehezedre esik kapcsolatokat kialakitani másokkal. Ez egy lemaradás amit be kell pótolnod ahhoz, hogy teljes életet tudj élni, nem pedig egy megváltoztathatatlan belső tulajdonság, amire különböző magyarázatokat kéne felhoznod.

Nyilván nem ismerlek, de csak így ennyi alapján azt tudom elképzelni hogy azon a szinten vagy mint egy félénk 13 éves, akit noszogatni kell hogy másokkal barátkozzon. Csak épp a felnőtt életben nincs aki noszogasson, és olyan tér sincs, ahol automatikusan hasonló emberek között lehetnél (pl iskola, vagy különböző foglalkozások, ahova a szüleid irattak be gyerekként)

"Pl felnőttként senki sem fog elmenni a lakásodba, és kézen fogva elrángatni téged olyan helyekre ahol új emberekkel találkozhatsz, és új élményeket szerezhetsz. Ha te nem teszel ezért, akkor leélhetsz akár fél évszázadot is egyedül a szobádban, nem csinálva különösebben semmit."

Én így építettem ki hatalmas társasági életet, hogy egyszer lementem egy full ismeretlen kocsmába/tánci helyre, akinek lehetett bemutatkoztam, nem voltam bunkó, beszélgettem, kérdeztem amit nem tudtam, pár hét múlva már benne voltam a keménymagban, aztán jött minden egymás után, új helyek, új emberek, stb.

A mai napig áldom🙏 a bátorságomat és a jófejségemet, anélkül csak egy nyomorgó tini lettem volna! Ehelyett, rengeteg élmények, szép fiatalság!

Ha elzárod magad az emberektől, ezáltal a lehetőségektől is elzárod magad.

Nem nyitod meg magad, ennek az az ára hogy az élményeket sem engeded be az életedbe. Lehet hogy a rossztól véded magad, de így a jó se tud megérkezni.