Aki nőként nem vállalt gyereket, nem bánta meg? Milyen most az élete?

#4 ezek a Brit tudósok, ugye?

Velem egykorú barátnőim közül 2 is úgy van vele, hogy nincs és nem is akarnak. 35 évesek vagyunk. Azt mondják, sosem voltak annyira jól testileg-lelkileg, mint most. Van idejük magukra, már így 30 felett pénzük is. Szép ruhák, utazgatások, testmozgás, kötetlenség. És amúgy tényleg, most néznek ki a legjobban. (Ismerem őket gimi óta). Van olyan 40 éves barátnőm aki nem szereti a gyerekeket, nem is lett/lesz gyereke, a párja sem akar. Mindegyik közülük őszintén így gondolja, boldogok és teljes életet élnek. Nekem 2 kicsi van itthon, amikor meglátogatnak minket, én vagyok a leharcolt karikás szemű melegitőgatyás királynő, GYES konttyal a fején, ők ápoltak és szép a sminkjük. Nem mondom hogy néha nem irigykedem, de azért nem cserélnék velük.

#7 és? Ugyanez elmondható a férfiakról is, ebben a korban a férfiak nagy része is steril, meg egy csomó rendellenesség a magasabb apai életkorhoz köthető. De egyrészt nemtől függetlenül igen ritka, hogy valaki 50 pluszosan gyereket akarna, másrészt nem ez volt a kérdés, hanem az, ha valaki önszántából úgy dönt, hogy gyermektelen marad. Ehhez meg senkinek semmi köze.

Én a fomo-t leszámítva (tehát azt, ha kihagyom akkor meg fogom bánni) soha nem éreztem azt, hogy gyereket akarok. Soha. Manapság egyre több nő beszél az anyaság árnyoldaláról, már nem övezi a témát akkora tabu, mint régen. Szóval, aki képbe akar kerülni az tudja, hogy a terhesség rámehet az egészségre, a test drasztikus megváltozásáról nem is beszélve. Az első években jó eséllyel alig fogsz aludni és ha visszamehetsz dolgozni az se lesz egy könnyű mehet, mert valamiért az óvodák nyitvatartása se igazodik a munkarendedhez. Arról nem beszélve, hogy folyton beteg lesz a gyerek amint közösségbe kerül (ovi, bölcsi), ezért a kezdeti elképzelések ellenére folyton otthon kell vele lenned. Tehát a régi munkádnak, karrierednek lőttek jó pár évig. Örülsz, ha szökőévente van egy kis énidőd és mondjuk más felnőtt emberek társaságában tölthetsz egy kis időt. És ugye kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, ahogy szokták mondani és jön a kamaszkorral járó veszekedések és ajtócsapkodások, aggódás, hogy ne csináljon hülyeséget, mert nagylánynak/nagyfiúnak érzi magát. A kezdeti boldogság, amit csodaként élnek meg az emberek a gyerek születésével, na ez az érzés meg nagyon hamar elmúlik és jönnek a szürke hétköznapok. Ezt nem én találom ki, azok mondják, akik már szültek. Én erre nem vágyom. 39N

17-es, viszont nekünk nem KELL iskolai szünetekben utazni, akkor látunk világot, amikor akarunk. Iskolaidöben meg jóval kevesebb a gyerek, akárhova mész.

17-es hidd el még így is jobban jársz, hogy többet kell dolgoznod.