Aki nőként nem vállalt gyereket, nem bánta meg? Milyen most az élete?

Bár én nem nő vagyok, de mi nem vállaltunk gyereket, így talán hasznos lesz a válasz.

Sokkal több pénzünk és szabadidőnk van, mint a gyermekes pároknak. A házasságunk is kiegyensúlyozottabb és harmónikusabb. Egyszerűen azért mert van saját magunkra és egymásra is elég időnk.

1-es, nyilván elönynek érzem, hogy nincs gyerekem, de hidd el, böven elég az, amit a legjobb barátnömnél látok, amit az utcán látok, amit a boltban vagy amit bárhol máshol látok gyerekes családoknál. Szóval hogy ne tudnám, hogy milyen lenne, ha lenne, ez egyáltalán nem igaz.

Nyilván látom a jót is ugyanúgy, ahogy a rosszat, és mindkét oldalt mérlegelve döntöttem úgy, hogy kösz, nem. A döntés nem volt nehéz, mivel egyetlen érvet se tudtam felhozni a gyerekvállalás mellett.

46 éves vagyok, de még egyetlen egyszer sem éreztem azt, hogy hátrányom lenne belöle, söt. Nagyon is boldog vagyok így, hogy nincs, soha nem is hiányzott.

A megbánásról pedig annyit, hogy késöbb inkább bánjam azt, hogy nincs, mint azt, hogy van gyerekem.

#5

Szülhetni éppenséggel szülhetnek, csak nem olyan simán. 35 éves kor után növekszik a valószínűsége annak, hogy Down szindrómás lesz a gyerek, Magyarországon 45-50 év között pedig követketik a menopauza, vagyis véget ér a nő termékenysége.

Ezek biológiai tények.

Én ismerek egy nőt (amúgy elég híres fotografikus körökben), aki bejárta a világot, a munkájának élt, izgalmas élete volt. Most, hatvan felett pedig nagyon bánja, hogy se párja, se gyereke.

Sajnos van ilyen is.(És azt hozzátenném, hogy rengeteg ismerőse/barátja van, szóval nem az a gond, hogy magányos).

Nekünk sincs gyerekünk mert nem szeretnénk.

Így van elég szabadidőnk amiben azt csinálunk amit csak szeretnénk.

Nem szükséges,hogy megkérdőjelezzük mások döntését gyermekvállalással kapcsolatban. Elég ha egyszerűen csak elfogadjuk.