Kisebbségi komplexussal mit lehet kezdeni?
Kb 8 éve van kisebbségi komplexusom. Valószínűleg attól lehet, hogy otthon is mindig azt hallgattam évekig, hogy szar vagyok, és nem leszek senki, illetve iskolában is mindig ezt hallgattam, egész gimi alatt. Öt évet hagytam ki érettségi után. Az érettségim nagyon rossz lett, és az utolsó egy év maga a pokol volt. Olyan pokoli volt, hogy a rengeteg trauma miatt sok mindenre nem is emlékszem, de azt tudom, hogy nem volt étvágyam, nem tudtam aludni, és szorongtam mindig, majd érettségi után a szüleim kidobtak otthonról, hogy költözzek el az akkori páromhoz, mert nekik akkor épp nem tetszett valami. A rengeteg stressz, és 0 színvonalú oktatás ellenére mégis valahogy összehoztam a bizonyítványt, és elmentem otthonról. Míg nem volt érettségim amiatt szorongtam, és volt kisebbségi komplexusom, hogy nekem sosem lesz. Majd elkezdtem a jogsit, és azt mondta nekem az oktató, hogy sose lesz jogsim, mert hülye vagyok. Akkor két évig azért volt kisebbségi komplexusom, és azért szorongtam. Két év után lett jogsim, és vettem egy autót. Akkor kisebbségi komplexusom lett, mert nem jártam egyetemre. Tavaly elkezdtem az egyetemet, és a szakon nekem lett a legjobb eredményem(8 tárgyam lett jeles, két négyes, és egy hármas, mert 11 tárgyam volt), de szarnak érzem magam ennek ellenére is, mert én nem lettem 5,0, a párom viszont igen, neki sikerült.
Az említett három tárgy azért nem sikerült jelesre, mert az egyik vizsgán 20 kérdésre volt 10 perc, és nagyon sietni kellett, kb végig olvasni sem volt időm a hosszabb kérdéseket, a másik kettőn pedig olyan dolgokat is kérdeztek, ami soha egy órán sem hangzott el. Kiolvastam a kötelező irodalmakat, kijegyzeteltem azokat, kijegyzeteltem a ppt-ket is, minden órán ott voltam egész félévben, órán is írtam jegyzeteket, de ez mind kevés volt. Feleletválasztós kérdések voltak, és például büntetőjogi vizsgán volt olyan alkotmányjogi kérdés, amit soha még érintőlegesen sem beszéltünk.
Ha elmennék újra vizsgázni, akkor megint új feladatsort kapnék, megint olyan kérdésekkel, amik úgy vannak összerakva, hogy ne legyen meg a jeles. Ebből a három tárgyból egyébként senki nem lett jeles az egész szakon, pedig volt, hogy 12 órát tanultam naponta egy vizsgára(például polgári jogra annyit tanultam, és mégis csak négyes lett).
Nagyon bosszant, mert úgy érzem sokkal kevesebb vagyok, mint a párom. Ráadásul ő két nyelven anyanyelvi szinten beszél is, pedig fiatalabb tőlem, én meg azt sem, egyen sem. Jártam nyelvsuliba is, de az sem ért semmit.
A családom nem várja el, hogy tanuljak, sőt kb ellenzik az egyetemet. Mindig azt kérdezgetik, hogy minek az, meg azt mondják full felesleges, stb. Én viszont nagyon szeretem a szakomat, és a jövőben maradni akarok jogász szakon is(tanárom is azt tanácsolta, hogy maradjak).
De legszívesebben felkötném magam, olyan rossz passzban vagyok. Egy időben folyton piáltam is, azzal próbáltam meg ,,kezelni" ezt, és az nagyjából hatott is, mert mikor részeg vagyok, akkor nem érzem ezt, de mindennap nem lehetek részeg.
Egy kapcsolatom már ráment arra, hogy 0-24 kisebbségi komplexusom volt a partnerem mellett, és ezért inkább dobtam őt 8 hónap után.
A pszichológusban nem hiszek. A párom mindig kérdezgeti mivel lenne nekem jobb, de ettől még jobban kisebbségi komplexusom van.
Akinek van/volt mi segített? Van ebből kiút, vagy csak akkor lesz ha meghaltam?
Felteszem, srác vagy.
Mi volt a kezdetek előtt?
Nő vagyok.
Mire gondolsz? Az általános iskolára, meg a gyermekkoromra?
Apám nem volt, mert mikor megszülettem lelépett rögtön. Már felnőtt voltam mikor megismertem, de bár ne ismertem volna meg soha, mert csak hazudni tud, mást nem. Azóta sem beszéltem vele, és nem is akarok. Nevelő apukám volt egy ideig, de őt is elvesztettem. Az nagyon meg is viselt engem, bár be kell vallani, hogy benne volt abban, hogy kidobjanak otthonról 18 évesen...Ennek ellenére szerettem, és a hiánya most is fáj.
Az általános iskolát is gyűlöltem egyébként. Nem nagyon voltak barátaim(2-3 volt összesen), csesztettek, bántottak. Viszonylag jól tanultam,és versenyekre jártam. Akkor még olvasni is szerettem, és gyakran látogattam a könyvtárat. Mostanra olvasni is megutáltam.
Gimiben csak haverjaim voltak, meg volt két legjobb barátnőm, de ők is pár év után csúnyán hátba szúrtak. Azóta egy barátom sincs(ennek már 4 éve). Szaktársaimmal szoktam beszélgetni, de senki nincs köztük sem aki nagyon közel állna hozzám. Inkább csak akkor keresnek, ha segíteni kell a tananyagban, vagy jegyzet kell.
Szedd össze magad, s tedd magad előtt világossá:
-mik az értékeid;
-mik az erősségeid;
-miben kell fejlődnöd;
-mik a sikereid.
Minden nap keress sikereket, s látod, a fenti is tele van ilyenekkel: megállsz a lábadon; egyetemi eredményeid; van jogsid...
S keress valakit, akit te érdekelsz, meghallgat, támogat, megerősít!
Ha beszélgetnél, írj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!