Ez a sztori igaz lehet, vagy úgy kamu, ahogy van?
A minap keresztanyámmal beszélgettünk az általános erőszak pszichológiájáról, miértjeiről, és szóba jött a család. Ő elmesélt egy olyan történetet, ami elméletileg abban a faluban történt, amelyben akkor lakott, mikor az első gyermeke született.
A történet röviden annyi, hogy 87'-ben történt egy gyilkosság, amit egy apa ellen követett el a saját fia, előre megfontoltan.
Állítólag egy akkor 15 éves jó tanuló, csendes, barátságos srác akinek tele volt a hátizsákja azzal, hogy az apja iszik, és mindenért terrorban tartja, illetve, hogy semmi nem jó neki, szinte mindenért fájdalmat okoz neki, megveri.
87 végén a srác megelégelte ezt, és egyszer mikor az apja szülői értekezletről jött haza, nagyon meg akarta ismét verni, de a srác már bekészített valami mérgezett folyadékot, amit az apa megivott, és utána kicsivel később meghalt. A srác elméletileg még a napokban elmenekült külföldre, és soha nem látták, hallottak róla többet.
Szerintem ez a történet az én szórakoztatásomra lett kitalálva, és több okból os sántít.
-Ha egy ilyen kaliberű eset történik, akkor még most is lennének róla oknyomozó videók, hírek, nemhogy akkor, mindenki arról beszélt volna, és az összes helyi tv kiszáll a helyszínre, vagy a Kékfény értesített volna róla.
-a Rendszerváltás előtti években, a felnőttek is alig mehettek valahová külföldre, sokan titokban mentek, nemhogy 15 éves gyerekek átszöknek, hogy majd ott élnek.
-Az utolsó, de egyben támadható elméletem pedig az, hogy nem lehet olyan erős méregitalt csinalni otthoni körülmények között, ami pár perc alatt halált okoz.
Napok óta ezen gondolkodom, szerintetek lehet reális a történet, vagy valami kiszínezett mese?
válasza:Akkor még egy apróság, az ilyen alkoholista, családot terrorizáló családfő nem szokott szülői értekezletre járni.
Egyébként akár meg is történhetett volna, nem egy valóságtól elrugaszkodott történet.
válasza:Fagyálló közel 100 éve létezik. A növényi eredetű vagy más természetes mérgekről nem is beszélve, amik nincsenek hét lakat alatt: arzén, cián, nikotin, mérges gombák stb. A történetnek ez a része teljesen életszerű és ismert motívum is a történetelemből (arzénos és nikotinos sorozatgyilkosságok voltak régen is, utóbbi gyorsan hat).
A másik kettőbe épp bele lehet kötni. Nem vonul ki minden egyes tetthelyre a média.
Jó, ha mondjuk tegyük fel, valóban így történt, akkor is bőven sántít az utóélete a sztorinak.
Hogyan tudott úgy elrejtőzni egy akkor 15 éves srác, a Gulyáskommunizmus végén egy másik országba, hogy azóta sincsen róla semmi hír?
Illetve miért nincs, és nem is volt erről semmi dokumentum, vagy legalább tájékoztatás?
válasza:Fuuuh rengeteg gyilkosság, mérgezés stb. nem kerül címlapokra, pláne amik kisebb falvakban vagy olyan emberekkel történnek, amik eleve zűrösek. Pl. a légypapíros gyilkosságok is sokáig rejtve voltak a sajtó előtt, mert régebben senki nem rohant a sajtóhoz, és fordítva, a sajtó sem szerzett mindenről tudomást.
Kiszökött a fiú, valahová betévedt makogott/mutogatott, nyilván ennie kellett, és dologra tudták fogni, hát jól van fiú, mosogass, kapsz egy ágyat meg ételt. Aztán megtanulta végül a nyelvet, vagy vitte valamiféle vagy nem. Azért nem olyan nagy szám, hogy valaki kiszökik külföldre és utána minden lépését dokumentálják a nagyvilágnak.
Az is lehet hogy valahol halálra fagyott 1-2 héten belül, megtalálták, semmi nem volt nála, senki nem ismerte, idegenkezűség nyoma nincs, ügy lezárva, Isten nyugosztalja.
Tényleg a legirreálisabb dolog az az, hogy az apa elment szülőire, bár régen az alkoholizmus nem volt ennyire rendkívüli, valamint sokan kifelé mutatták a tisztességest, sokkal jobban leplezték a valójukat az emberek.
Önmagában (ha így nem is történt meg), ez egy reális mese.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!