Rossz ember lennék emiatt?

Volt 2 külön traumatikus eseményem fogyatékos emberekkel, azóta félek tőlük, és ha olyan helyen járok, ahol fogyatékos(akár szellemi, akár fizikai) emberrel találkozok(kivéve akik igényesnek mutatkoznak, pl kerekesszékesek, akik mentálisan ép elméjűek) mindig sunyiba kézfertőtlenítőzök, mert egyszerűen nem tudnám elviselni azt, hogy úgy nyúlnak akár a ruhákhoz, hogy utána megfogtam valamit.

1. Élmény: Apukám távoli rokonságában van egy mentális fogyatékos már 50 körüli férfi, 30 volt akkor, mikor én gyerek. Megijesztett, mert éppen a kedvenc babámmal fogadtam a vendégeket,(4 éves ha voltam) mikor meglátta elvette, és tépkedte a haját. Mellette még kommunikálni nem tudott, csak hümmögött és eléggé hangosan. Persze én sírtam, mert nem fogtam fel, hogy ő fogyatékos, és anyukám se kérte vissza a babámat tőle. Persze azt többet a kezembe nem vettem, mert összenyálazta, és büdös volt. Azóta tartok az autistáktól, és ha lehet kerülöm.

Másik alkalom az volt, hogy bekerültem a kórházba, már 16 voltam, meg kellet müttsenek vakbél gyulladásal. Mivel a seb begennyesedett, elhelyeztek más kórterembe sajnos. Ott volt egy tolószékes nő, aki multiplex szklerózissal küzdött. Szerencsétlent a férje úgy ápolta, hogy felfekvése volt, ami csontig hatolt, aminek olyan szaga volt, hogy majdnem elhánytam magam, mikor cserélték a kötözést. Azóta nagyjából a kerekesszékesek miatt is kialakult egy féle undorodás.

Normális az ilyen? Persze nem mutatom ki, és sajnálom az ilyen embereket, mert nem tehetnek róla.