Gonosz lennék emiatt, vagy más is érez így?
Nem hét pecsétes titok, de világéletemben a legtöbb emberről egyáltalán nem vagyok/voltam jó véleménnyel.
Sőt ha jobban belegondolok a többségtől, épphogy fel nem fordult a gyomrom. Nyilván nem mindenkire értem, de akiről így vélekedek nyomós okot adott erre.
Sokszor eszembe jut, hogy lehet jól be kellett volna mosnom egyet nekik, mert igen nagy arcuk volt és irtó pökhendiek voltak. De úgy voltam vele szegény hülyék elég baj az nekik, hogy ilyen csökött agyúak és legyen ennyi boldogságuk az életben más úgy se nagyon van.
Amit még nagyon utáltam, amikor a szemedbe mondanak minden jót, aztán meg a hátad mögött... Az ilyenekkel nyomdafestéket nem tűrő véleményem van, hogy mit tettem volna, lehet olyat, hogy magam is megbánom.
Van/volt valaki hasonló helyzetben? Tudom ez se jó, hogy ilyen vagyok, de már sokszor nem tudom mit higgyek.
Alapjáraton nem tartom magam rossz embernek sőt, de olykor bevillannak ilyen régebbi emlékek, ráadásul úgyhogy egyáltalán nem gondolok rájuk, viszont valószínű tudatalatti lehet és, hogy hogy tudtam ennyi féreg emberrel együtt lenni..
Azonban viszonylag hamar észleltem a turpisságot, amikor ezekkel volt dolgom, de volt aki tudott fejtörést okozni.
Amikor előjönnek ezek a gondolatok, hogyan tudnám kontrollálni? Van erre valami praktikus magyarázat?
Akik velem rendesek voltak, azokkal értelemszerűen én is az voltam. Azonban egyre inkább úgy látom, hogy nagyon kevés a normális, önös érdekektől mentes alak.
Kíváncsi vagyok kinek milyen tapasztalata van, volt ezügyben.
Ti akik szintén egy csónakban eveztek, milyen stratégiátok van erre?
Én azt gondolom,, hogy az idő mindenkinek ad jutalmat: értsd: sokáig velem szenyózott valaki, 3 év múlva meg pl.: rákos lesz az illető.
Ez elégtétel számomra.
Rendben van, amit érzel. Nem vagy gonosz. Mégis hogy kellene érezni azokkal szemben, akik érzelmileg bántalmaztak?
Ezt kell elfogadnod, hogy rendben van minden érzés. Miert érzed, hogy gonosz vagy?
Hosszú, meg tényleg nem szoktam erre gondolni, de néha mégis előjönnek ezek a nem kívánt emlékek és fogalmam sincs mért.
Magam úgy tudnám jellemezni, hogy jószívű, jólelkű talán egy időben nagyon is az voltam. Azonban most már többször meggondolom, hogy kivel szemben érdemes annak lenni.
Rosszat nyilván nem kívánok senkinek, de volt olyan pont amikor minden ok és előzmény nélkül nagyon kihoztak a sodromból és jobban jártak, ha nem provokáltak.
Egyszerűen nem bírom az ilyen 'embereket' jó vastag bőr van a képén némelyiknek.. tudnám ezek honnan jönnek elő...
Áskálódunk egymás ellen a mai világban, a régiségben ilyen nem volt. Ha egy emberi közösség nem tartott össze, elpusztult volna. Egyénekre, legfeljebb kiscsaládokra aprózódott a társadalom, fogyassz, önmegvalósíts. Mindenre vonatkozóan mit értél el ebben az eltorzult világban.
Sokáig élünk ugyan, de tele vagyunk lelki sérülésekkel, civilizációs betegségekkel.
Igen, az feltehetőleg természetes, hogy eszedbe jutnak ilyenek.
Továbbra se tedd meg, és ennyi.
Felejtsd el a haragodat, és ennyi.
Bocsáss meg nekik, kívánj nekik minden jót, és tudd, hogy amennyiben rosszul cselekednek, megtérésre van szükségük Istenhez és a Jézus Krisztushoz.
Esetleg bizonyos esetekben rá lehet világítani szavakkal, hogy mi az igazság, de tisztességgel - és nem rágalmazva, sértegetve, flegmatikusan.
"Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." - Máté evangéliuma 5:43-48
Köszi mindenkinek a válaszokat. Sokszor nem könnyű egyébként, mert egyedül érzem magam és el se bírom képzelni, hogy honnan van ennyi tróger alak.
De ezen sokszor elborzadok. És ha már most ennyi aljadék van, akkor mi vár ránk később?
Belegondolni se merek. Valóságos lidércnyomás. Mindenesetre nagyon kifordult magából ez a világ.
Hát lehet. De most, hogy mondod. Jó ideje ezek a gondolatok kavarognak még bennem, hogy valaminek történnie kell, mert amit ez a sok tahó művel az már nem emberi.
Szerinted mi fog bekövetkezni? Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem szeretném én azt tudni, mégis fúrja az oldalamat a kíváncsiság.
Privátra válaszolva. 20-as éveim vége felé járó férfi vagyok. Ki egy kicsit kiábrándult ebből-abból, de úgy látszik nem vagyok egyedül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!