Miert erzem azt hogy mintha nekem nem lenne jogom jobbá tenni az életemet?

Mert beletörődtél abba, amiben vagy jelenleg, mert kényelmes. Gondolkozz el ezen az idézeteken:

"A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! (...) Az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni."

"Figyeljen, egy módon mérheti a fejlődést, mint orvos, sőt mint ember is: hogy nem ismétli meg ugyanazt a hibát többször.";

"Mostanában sokat gondolkodtam a kockáztatásra... Minden arról szól, hogy túl kell lépni a félelmeiden, mert amikor kockáztatsz és mindegy, hogy mi lesz a végkifejlet, mindig örülni fogsz, hogy megtetted.".

Mind a "Dokik" sorozat idézete.

Tanult tehetetlenségnek nevezik ezt a jelenséget, fél siker, hogy felismerted.

Az a helyzet, amikor a sorozatos kondicionálás eredményeként megtanuljuk elfogadni a kellemetlen helyzeteket, és akkor sem kerüljük el, amikor erre lehetőségünk lenne.

Amatőrként pl. olyan okot tudok mondani, amikor egy gyerek úgy nő fel, hogy az anyja (családtagja) folyton kivesz a kezéből mindent: "Hagyd majd én, akkor gyorsabban/jobban elkészül", és végül a gyerek elhiszi, hogy nem tud semmit egyedül megcsinálni, önbizalom hiányos, esetleg depressziós lesz, külső szemlélő szerint lusta.