Néha úgy érzem mintha a sors szándékosan rossz döntéseket hozatna velem az életemet illetően. Lehet ilyen?

Rossz döntéseid ne fogd a Sorsra!

Döntési kényszer van, de az, melyiket választod a lehetőségek közül EGYEDÜL TŐLED FÜGG!

Magadnak akarj megfelelni, ne a Sorsnak - akkor nem az téged, hanem te fogod Sorsod irányítani.

Próbáld utólag elemezni a saját döntéseid- megtalálhatod magadban, hogy miért hoztad azt a döntést, miért volt hibás- tanulni lehet ebből. Amikor sok baja van valakinek, nagyon fárad az ember, jobb, ha nem hoz döntést, mert az nagy valószínűséggel rossz lesz, egy ideig hétköznapi dolgokkal kell foglalkozni, pihenni és utána átgondolni.

A döntéshez kell egy nyugalom, tiszta lecsillapodott tudatállapot. Gondolj arra a tudatod egy tiszta tó, amiben tükröződve megjelenik a világ. De ha (indulatok) szélvihar felkorbácsolja a vizét - a világ képe összetörik, eltűnik. A döntés is zavaros lesz, hisz nincs meg milyen rendszerben kell létrehozni. Sors egyébként van, és el is kell fogadni (ide születtem, ilyen körülmények közé, az anyanyelvem, szüleim, fizikai alkatom stb),

de más a karma - az a cselekedeteink ok-okozati összefüggésben - az tehát tőlünk függ. Jó cselekedet jó karmát csinál, az okozatai jók (még ha közvetlenül nem is tapasztaljuk). Ha érdekel ilyen megközelítésből az életed (ami nagy kincs) és van kedved, lehetőséged ezt nézd meg:

[link]

A döntéseket valóban a mostani éned hozza, szabad akaratának köszönhetően. Azonban a felsőbb éned (a lelked) sugallatát követően. Hogy hallgatsz-e rá, az már tőled függ, de a lényegesebb kérdésekben legtöbbször olyan erős a sugallat, hogy aligha tudsz másképpen dönteni.

Az igazság az, hogy azok a dolgok, amelyeknek meg kell hogy történjenek veled, meg is fognak. Bárhogy is döntenél. Ez felsőbb erők (így többek között a lelked) által irányított folyamatok, kizárólag a te érdekedben. Egész pontosan a lelked érdekében. Ezért van úgy olykor, hogy mi, a mostani személyiségünk azt hisszük, borzasztó dolog történt velünk, de rögtön megváltozna a véleményünk, ha magasabb prespektívából látnánk az egészet. Onnan, ahonnan például a felsőbb énünk látja. Minden, ami történik velünk, végső soron a mi érdekünket szolgálja, ha elfogadjuk és elhisszük most azt, vagy sem. Így ilyen értelemben inkább abban van szabad döntésünk, hogy hogyan éljük meg azt, amit úgy is meg kell éljünk. Milyen érzelmeket sugározva mindeközben mások és magunk felé. S ha jól döntünk, azzal változtathatunk a sorsunkon, amit nem mindig ebben az életünkben érzünk meg. Van mikor igen, de nem mindig.

Természetesen, ami nem jó az életünkben, azon változtassunk. Tegyünk meg mindent az érdekében. De észre fogjuk venni, hogy mi az, amin a sorsunk nem enged változtatni. S akkor tudjuk, hogy azt elfogadnunk kell és nem harcolni ellene.

Semmi sincs véletlenül az életedben. A nagy szeretethiányod főleg nem. Ezt ugyan nem írtad, de nyilvánvalóan a szüleid szeretet nélkül neveltek fel. Ők (az ő lelkeik) ezt azért vállalták, mert előző életedben te voltál hasonló szülő, s most neked kell mindezt megtapasztalni.

A legbölcsebb, amit tehetsz, hogy teljes szívből megbocsájtasz nekik (vagy bárkinek, aki ezt a hiányodat okozta), s azon leszel, hogy te minél több szeretet adj másoknak. (Tudom, nem könnyű az ilyen mély dolgokon változtatni, de próbálkozni és a lehetőségednek megfelelően élni vele mindenképpen "kötelező"!)

Ha így teszel, előbb-utóbb te is fogod érezni a másoktól jövő szeretet.

Arra pedig, hogy az életed mit sem érne, soha ne gondolj. Ha megértenéd, hogy ki is vagy valójában és hogy mennyi munkádban is van a jelenlegi életed, valamint hogy miért is születtél le, eszedbe sem jutna ezen gondolkodni.