Unom az életemet. Olyan az érzésem van, mintha vesztegetném az időmet. Szeretnék valami nagyot, maradandót alkotni. De ebbe hogy kezdjek bele?
Sziasztok! Egy 22 éves srác vagyok egy kisebb faluból.
Tudom hogy a kérdésem először tömörnek, és furának hangzik, de megpróbálom kifejteni.
Egy jó öt éve voltak ambiciózus céljaim, nagyra törő álmaim. Mindig azt szerettem volna, hogy ha az valami nagyon, és maradandót alkotok. Mindig úgy éreztem, hogy én többre vagyok hivatott, mint egy átlag ember. Én azt szeretném, hogy a halálom után emlékezzenek a nevemre, hogy ne csak akkor jussak valaki eszébe, ha a régi fényképeket nézegetik a régi albumokban, vagy épp halottak napja van. Azt akarom, hogy valami kötődjön a nevemhez. Hogy ha valaki kimondja, vagy csak rágondol arra a dologra, én jussak az eszébe.
Most előfordulhat, hogy egy önelégült különcnek tartotok, lehetetlen álmokkal, de hogy egy jobban megértsétek a helyzetemet, hozok néhány konkrét példát. Eredetileg műszaki egyetemre jelentkeztem, de pár pont híján nem sikerült bejutnom. Azon a nyáron nem csináltam túl sok mindent. Sok töprengés után úgy döntöttem hogy elmegyek dolgozni, hogy ne a szüleimen élősködjek, és tudjak pénzt is keresni. Ahogy lett pénzem, végre meg tudtam venni olyan dolgokat, amiket korábban nagyon akartam, de nem volt rá pénzem. Többek között egy erős számítógép, drága telefon, nagy TV, kezdő filmes technika, kezdő stúdió technika, kerékpár. Ezeknek az elején nagyon örültem, de idővel rájöttem hogy annyira nem érte meg mint gondoltam. Jelenleg egy általam utált melóm van, elég monoton, és annyira nem is fizet jól. És ez a meló nagyon elveszi minden kedvemet, és erőmet, és persze az időmet. Magyarul kora hajnal munka, délután 3-4 fele hazaérek fáradtan, este meg nem tudok aludni, csak olyan 11 óra fele, mert addigra érzem úgy nagyvonalakban elintézem minden szükséges dolgot. Alig alszok így talán 4-6 órát, ami igen kevés. Délutános műszakban pedig a több alvás miatt nincs időm másra. Hétvégén általában túlórázok, hogy ki tudjam egészíteni a fizumat. Félreértés ne essék, a munkatársaimmal/főnökömmel abszolút nincsen bajom, csak maga a monotonitás fáraszt el.
A tervek szerint idén augusztus elején mondok fel. Ennek oka a fentiek miatt van, hogy többre akarom vinni. Az elmúlt egy év alatt a saját bőrömön tapasztaltam, hogy tanulni nagyon kell. Így elkezdek egy magasabb szintű informatikai, vagy gépészeti tanfolyamot (attól függ hogy melyik indul). Ez a képzés két éves, és ad egy ugródeszkát a továbbiakra.
És hogy magával a kérdéssel is foglalkozzunk, hozok néhány példát hogy milyen nagy dolgokra gondoltam: Egy jó, magas költségvetésű filmet/sorozatot rendezni, vagy épp állatmentő szervezetet alapítani, vagy egy profi fotósnak/videósnak lenni, politikai szerepet betölteni, de akár egy új műszaki eszközt feltalálni. Ilyen szintű dolgokra gondoltam.
De mindig úgy érzem, hogy bármibe belekezdek, már az elején kudarcot vallok, mikor még nem is. Lehet nincs meg a kellő eltökéltségem, kitartásom? Csak sajnos egy kis faluban nincs olyan sok lehetőség, gondolok itt mindenre.
Tudnátok adni néhány tanácsot? Ha nem is konkrétumokat, csak nagyvonalakban mit csinálok rosszul, és mit hogy kéne tennem.
Lehetőleg csak az írjon, aki valamilyen módon segíteni akar. A többieket ignorálom.
Bármilyen kérdésre rögtön válaszolok.
"Lehet nincs meg a kellő eltökéltségem, kitartásom? "
Igen, ez lehet. Meg talán nem kaptál motivációt, segítséget otthonról, az iskolából. Nagyon sok tizenévesben él ez, amit írtál, valami nagyon alkotni, maradandót. Ahogy múlnak az évek- valamire rájön az ember: nagyszerű jól tenni a dolgom- ez önmagában nagyszerű- és nem kell hozzá a dicséret, kitüntetés, szoboremlékmű. Nagyon jó, hogy tudsz majd tanulni!! Pontosan nézz utána hol-mikor tudsz tanulni. És írj. Írj naplót a gondolataidról, élményeidről, minden író írt naplót, az egy jó dolog. Jól írsz. És nem kell nagy költségvetésű film- egy füzet egy töltőtoll (kézzel írj, úgy jobb). Ezt ismered? Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel - az író fiatalkori önmagával-álmaival -terveivel "találkozik"
Ez a napló dolog megtetszett eléggé. Szerintem bele is kezdek mindjárt. :)
Szóval nézzek ki magamnak egy nagy célt, és kezdjek bele? Mert akkor minden erőmet rá tudnám fordítani, és gyorsabban is elérhetném a mérföldköveket.
Igen, szerintem is, válasz ki a felső leírásból 1 konkrét nagy célt, és teljes erővel arra az egyre koncentrálj, a többit felejsd el/ de legalábbis tedd félre.
Ha már van egy konkrét célod jobban meg fogod tudni tervezni a hozzá vezető utat.
Én is egyszerre csak egy konkrét célt ajánlanék kitűzni, majd fokozatosan megvalósítani a többit is. Szerintem már az is jó ugródeszka, hogy így állsz hozzá a dolgokhoz: változtatni és cselekedni akarsz.
Az állatmentő szervezet ötlete tetszik :) Sok kóborállat van, szerintem már most is lenne rá igény.
Szia!
Nézd, amíg azért akarsz maradandót alkotni, hogy emlékezzenek a nevedre, addig ez igen nehéz. Amint valamire megoldást akarsz találni az életben és ezért teszel is, az például egy jó út arra, hogy mások emlékezzenek rád.
Én például nem akarom hogy emlékezzenek a nevemre, nekem bőven elég az amit létrehozok, az ugyanúgy megmarad a világnak mintha a nevemre emlékeznének, ám nagyon nehéz feladat ezt úgy megtenni, hogy az ember ne legyen ismert, én nem akarok az lenni. Amit létrehozol, elég nehéz úgy másoknak adni, hogy ne kössék egy névhez konkrét személyhez.
Neked valamit adnod kell a világnak és ezzel gazdagítanod vagy éppen elvenned és ezzel szegényítened, ha a világhoz adsz valami fontosat vagy éppen elveszel a világból valami fontosat az emberek emlékezni fognak a nevedre. Már csak az a kérdés, hogy mi tesz boldoggá, az hogy a nevedre emlékeznek, az amit adsz vagy az amit elveszel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!