Ha az ember társas lény, akkor én miért nem tudok kapcsolódni az emberekhez, illetve miért nem érdekelnek abszolút? Nagyon zárkózott vagyok, és rideg, még annyit sem kérdezek meg az ember társaimtól hogy, hogy vannak.

Nyilván magadat sem szereted, illetve gyerekkorban nem szerettek Téged.

Akik hasonlóak és ismerem őket, mint ezt mondják magukról.

De őszinte legyek, néha jó is,ha zárkózottak vagyunk - persze nem mindig !

Ha megnyugtat nem vagy ezzel egyedül.

Talán ha a megfelelő személyt ismered meg akkor iránta majd érdeklődni fogsz.

De ugyanakkor ezzel minden amúgy lehetséges embert elijeszthetsz.

Ismerek egy ilyen lányt, nem lehet vele beszélgetni, ezt testvére is megmondta, de így kb. egyedül marad. Hiába türelmes az ember végtelenségig, ha azt tapasztalja valaki, hogy csak ő és csak ő érdeklődik akkor előbb utóbb jogosan megunja és inkább otthagyja.

Én is így vagyok vele.

Beleuntam h ugyanakkor azt szereti ha érdeklődnek felőle de ő semmi nulla.

ÉS néha csodálkozik, hogy miért nem foglalkozik vele egy idő után senki.

Ha komolyabb barátok, vagy kollégákat szeretnél akivel jobban kijössz, pláne ha egy társat, akkor el kell kezdened érdeklődni a másik iránt.

De ha nem, akkor nem.

Őszintén engem sem tudnak érdekelni

Nem érdekel hogy mi van velük és nem vagyok senkire kiváncsi