Miért van az, hogy rengeteg elhízott embernek abszolút nincs reális önképe?
Az elhízottak száma nő, ez azt hiszem tényként is kezelhető.
Viszont mostanában egyre inkább találkozom azzal a jelenséggel, hogy a kórosan elhízott emberek egyáltalán nincsenek tisztában az elhízásuk mértékével, és akkor sem nagyon fogják fel, ha az ember finoman próbál utalni rá valami miatt.
Ti tapasztaltok hasonlót? Ha igen, milyen példákat láttatok?
Téves az önképük a tükörben is.
Én ezt magamon tapasztam. Akkor döbbentem meg, amikor egy családi összejövetelen készült csoportos foton megláttam, hogy én vagyok a legkövérebb.
Nagy löket volt. Azóta fözelékek, semmi kenyér, sok gyümölcs, zöldség.
Alapvetően nem érdekelne, hogy ki mennyire elhízott. Csak nem árt, ha tisztában vannak vele, meg a következményeivel is.
Jön a 140 kg-os terhes, és ki van akadva, hogy sokáig tart a genetikai ultrahangvizsgálat. Mikor finoman próbálja neki mondani az orvos, hogy nem jók a látási viszonyok, akkor sem fogja fel, hogy azért mert az ultrahangképet jelentősen befolyásolja, hogy hány cm zsírrétegen keresztül kell áthatolni, hanem ártatlan fejjel megkérdezi, hogy "rosszul fekszik a kisbaba?", "Jaaaaj, elbújt?, "Mindig huncutkodik" stb.
Vagy mikor CTG vizsgálaton kiakad, hogy meddig tart a szülésznőnek megkeresni a szívhangot...
Vagy mikor visszajön a 160 kg-os, kötényhasú beteg császármetszés után, hogy folyik a sebéből a váladék.
Majd megkérdezi teljesen naivan, hogy "miért lehet ez?"
És mikor elmagyarzod neki, hogy a zsírszövet nagyon szarul gyógyul sajnos, és a sebgyógyulási zavar kockázata nagyon magas, akkor teljesen meglepődik.
Szóval oké, legyen kövér. Csak ne lepődjön már meg rajta, hogy az ultrahangvizsgálatra ráírják, hogy korlátozottan értékelhető.
Vagy ne lepődjön meg, hogy bizony nagy hasi műtét után nagy eséllyel folyni fog a váladék a sebéből.
#4 "kitűnik az írásodból, hogy csak meg akarod alázni a túlsúlyos embereket"
Ezt szerintem te magyarázod bele, én semmi ilyesmit nem látok a kérdező kiírásában. Rá tudnál mutatni pontosan, hogy mi az, ami olyan szándékosan megalázó a kérdésében?
A munkahelyemen a büfés csaj ilyen. Szerintem 120 kg körül van, haspóló, cicanadrág. Ami nem mellesleg átlátszik, ahogy feszül a seggén. Borzasztó ízléstelen és gusztustalan látvány.
Pedig szegény arcra nem csúnya, ha NORMÁLISAN, a méreteinek megfelelően választaná ki az öltözékét, akkor egész csinos csaj lehetne. De 0 önkritikája van. Ami nagy baj.
Én pont a fordítottja vagyok. A tükörben teljesen átlagos testalkatú embert látok, a súly-magasság arányom pedig hol a normál, hol a sovány kategóriában van. Aztán látok magamról egy fotót, és mint ahogy valaki írta fentebb, megdöbbenek, hogy ki a fene az a pálcika ott, az nem lehetek én.
A 4-es kommented alapján egészségügyben dolgozol, te tisztában vagy olyan dolgokkal, amikkel az átlagember nincs. Nem azért lepődnek meg azon, hogy lassan gyógyulnak a sebeik, vagy nem hatol át az ultrahang olyan jól a zsíron, mert ne lennének tisztában azzal, hogy kövérek, hanem egyszerűen nem tudják ezeket szerintem. Te évekig tanultad, ők meg addig mást tanultak.
Egyébként meg ez szerintem olyan, mint az összes többi önpusztító dolog. Én 10 évig dohányoztam, és úgy voltam vele, hogy mi baj lehet belőle, tök jól elvagyok, egészséges vagyok, eljártam futni (most is eljárok, csak most már nem gyújtok rá azonnal a futás végén), és jó erőben voltam, jó időket futottam, versenyeztem is. Aki iszik, annak se holnap, vagy 10 év múlva lesz következménye, hanem mondjuk 50 évesen. Aki meg el van hízva, mint a fene, annak is lehet tökéletes vérképe, meg mindene fiatalon, aztán úgy van vele, hogy végül is ő egészséges, akkor ez nem probléma.
Az öltözködést is felhozta valaki, ahhoz annyit fűznék hozzá, hogy van egy nagyobb darab barátnőm. Szép lány, fiatal, szeretne csinosan öltözni, és jó ízlése is van, de egy katasztrófa vele vásárolni. A nagyméretű ruhák legtöbbször borzasztóan néznek ki, és ilyen sátorszabásúak, mintha csak arra lennének tervezve, hogy eltakarják az ember testét. Vele vásárolva látom, hogy nekem mennyivel könnyebb, én bemegyek egy üzletbe, és tuti találok olyan ruhát, ami tetszik, és van a méretemben. Neki hiába állna jól ugyanaz a darab, az ő méretében már nincs, pedig annyira nem nagy, talán egy 44-46-os lehet. Válogathat a nagymama-stílusú sátorpólókból. És akkor még nem is említettem az online vásárlást.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!