Introvertált emberek, amikor valaki meséli nektek hogy mennyi mindent csinált és mennyi új embert ismert meg és hasonló dolgok, akkor nem érzitek rosszul magatokat?

Legtobbszor bekamuzom hogy csinaltam valami erdekeset hogy ne sajnaljon vagy szanjon. Kozben meg Egyedul toltom a napjaim

26n

Én rosszul érzem magam. Azért lettem introvertált, mert soha nem hívtak sehová. Ha még én hívtam másokat, akkor soha nem értek és. Aztán meg facen ott volt, hol merre járt.

Mondjuk nem is mindig van kedvem kimenni, ha még ott vagyok akkor az első gondolatom, h Úristen minek jöttem ki a lakásból.

Szóval ez elég szélsőséges érzéseket vált ki belőlem.😅

35n

Aki introvertált ugyaníúgy eljár egy csomó helyre, maximum nem tízfős társasággal és száz ember közé :)

Én is az vagyok, hajjaj, de sűrűn megyünk sörözni, átjönnek a barátaink, jóidőben sokat túrázunk, nyaranta kiveszünk egy kecót négyen és eltöltünk ott négy-öt napot.

Attól, mert introvertált vagyok, szeretem a barátaimat (tény, hogy egy kezemen meg tudom számolni őket :) ), szívesen töltök velük időt, annyi, hogy szükségem van minden nap valamennyi saját csendes elfoglaltságra, amikor nem kell szociális életet élnem.

De nem antiszociálisak vagyunk, csupán jobb szeretjük a nyugalmat és a kevés embert.

Engem motivál, emlékeztet arra hogy előttem is ott áll a lehetőség az új élményekre. Néha hajlamos vagyok abba a hitbe ringatni magam, hogy mindenki élete egyhangú, és senkivel sem történik semmi, szóval én sem maradok ki semmiből. De amikor valaki arról beszél hogy milyen jó dolgokban volt része, akkor bennem is felmerül, hogy de jó lehetett...

Ezért mentem nemrég egy író tanfolyamra, és jó érzés volt,nem bántam meg.

Attól hogy introvertált vagy, még nem kell, hogy ingerszegény életet élj, max jobban kell motiválnod magad arra, hogy kimozdulj.

Ha meg nem megy, akkor ott más bajok is vannak, amikkel kezdeni kéne valamit. Nem akarsz 70 évesen arra ébredni, hogy elszaladt melletted az élet úgy, hogy nem történt veled semmi érdemleges.