Akik hasonló cipőben járnak/jártak, mit ajánlotok erre?

Már egy ideje észrevettem hogy letaglóz a melankólia. Már közömbösek azok a dolgok amik engem eddig érdekeltek, helyette mintha állandóan nyomna a mellkasom. Az a baj hogy ez a társasági életemre is kihat, úgy érzem nem találom a szavakat, nincs mit mesélnem a barátaimnak. Félek hogy kezdenek megunni, hiszen sosem tudok úgy hozzátenni a beszélgetésekhez, viszont igyekszem minél gyakrabban reagálni, de ez nem elég. Úgy gondolom hogy ezzel a némasággal egyre inkább ellököm a körülöttem levőket. Egyszerre erzem azt, hogy ezt elkell fogadnom, hisz ilyen vagyok, viszont másik oldalról meg nagyon is zavae hogy nemtudok annyi energiát belefektetni a baráti kapcsolataimba.

Sajnos ott van az a dolog is, hogy nem vagyok nagyon extrovertálr ember, de a barátaimmal tartott viszonyt nagyon is szeretném ápolni. Kicsit úgy érzem megfogyatkoztam a szavakból, és hiába reagálok arra amit mondanak, látszik rajtuk hogy keveslik, vagy már unják a válaszaimat.

Mindenképp szeretnék változtatni magamon, tisztában vagyok a hibáimmal, viszont azt nemtudom hogy ezt hogyan is tudnám korrigálni.

Akik esetleg tudnak tippeket, tanácsokat adni, szívesen várom a válaszaikat!