Mármint milyen kontextusban? Csakúgy bemenni és beszélgetni? Nem hiszem és ezt szerintem egy szülő és gondviselő se értékelné.
Olyan lehet, hogy csatlakozol valamilyen önkéntes szervezethez, és velük közösen segítesz nekik.
Abban a pillanatban, ahogy megismerkednek, már nem random idegen. Te is random idegen voltál mindenkinek, akit ma ismersz. Jobb is, ha nem állsz szóba senkivel.
Nyilván szervezett keretek között, úgy mégis mit gondoltál: hogy beül a kérdező az utcáról egy gyerek ágya mellé, aztán ott van? Hát ehhez azért nagyon hülyének kell lenni, hogy valaki ezt gondolja! "senkit se érdekel, hogy mit tudsz nyújtani pluszban még": Azt hiszem, erre a gondolkodásmódra mondják a vallásosok, hogy boldogok a lelki szegények. Bár valójában a legkevésbé se boldogok, rendkívül boldogtalanok.
Nagyon köszönöm a gyors válaszokat! Igazából csak ma reggel ötlött az eszembe ez a gondolat. 16 éves vagyok, szóval nem tudom, hogy ez az egész mennyire tudna működni. Onkológussá szeretnék válni és ehhez először is szerintem fontos lenne megismerni az embereket. A pszichológia része is nagyon érdekel, szeretném tudni, hogy hogyan éreznek, mi a támogatás számukra.
(Bocsi, ha hülyeségeket írtam)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!