Kisbabás barátnőm elvárja, hogy mindig én látogassam meg, ez így van rendben?

Nagyon jó volt köztünk a viszony, igyekeztünk viszonylag gyakran találkozni. Én tudtam, hogy ez majd eléggé megritkul, ha megszületik a baba, de szerintem ezzel nincs is gond. Meg is beszéltük, ilyen az élet. Engem a kisbabák és az egész téma olyan nagyon még nem érdekel, nem vágyom babázni, persze édes a kicsi, és örülök neki, hogy boldogok, csak nem akarok gügyögve büfiztetni még, engem a barátnőm érdekel. Az is teljesen normális, hogy neki a baba az első, bár van sok kisgyerekes ismerőse, és előzőleg mi tisztáztuk, hogy a babás életét majd ezekkel az anyukákkal kiéli, és ha a megszokottnál jóval ritkábban összefutunk, annak nagyon fog örülni, mert legalább megtudja, mi újság a nagyvilágban. Már megvolt a baba, elente csak telefonon beszéltünk, mondta is, hogy mindenki csak a babáról kérdezi, és ez nem annyira jó.

Természetesen én látogattam meg, megvártam a 6 hetet, vittem ajándékot, minden OK, picit babáztunk, de nyűgös volt, és furcsa volt nekem is, mert teljesen megértem, hogy a baba az első, de ahhoz képest, hogy "érdekli a külvilág", csak a babáról tudott beszélni 2-3 órán át, nem is érdekelte semmi más, nem kérdezte meg, velem mi van, mi van a munkahelyemen, otthon, vagy bármi. kicsit bűntudatom is van emiatt, de akkor is furcsa, hogy percről percre elmondta a napirendjüket, mikor mennyi kaki, szopi, alvás, stb. Túlontúl részletes volt, pedig biztos vagyok benne, hogy ugyzt már 100 ember megkérdezte tőle. de én nem.

na most eltelt egy kis idő, gondoltam, ha jó idő lesz, elindulnak sétálni babakocsival. nem így történt, max az utcában tologatja, vagy ha mennek valahova, akkor csak este/hétvégén, amikor otthon van a férj kocsival. mondta, h menjek megint, de őszintén szólva bármennyire szeretem a barátnőmet, nincs kedvem órákon át a babáról társalogni. felajánlottam, jöjjenek fel a városba, de szó sem lehet róla, hogy buszra szálljanak babakocsival. aztán mondta,m találkozzunk félúton, ne üljünk otthon, sétáljunk, együnk meg egy fagyit, a gyerek is levegőn van. ez sem... mert a baba max 20 percig bírja a kocsiban, utána elkezd sírni, és akkor karba kell venni, nem bírja hazavinni + a kocsit is tolni. na most nem akarok önzőnek tűnni, ezért is írtam le ilyen részletesen: ennek így kell lennie? ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ahol nincs autó, és mennek a nagyszülőkhöz, vagy beteg a gyerek, és nincs kecmec, el kell menni az orvoshoz, ők hogy oldják meg? miért nem lehet azt a gyereket hozzászokatni szép lassan a közlekedéshez? ha nem öz, akkor egy hosszabb sétához? tényleg ez a normális, hogy kisgyerekesek nem mennek sehova, mindig mások mennek őhozzájuk?