Hogyan küzdötök meg a magánnyal?

Ó, több trükköm is van, néhányat meg is osztok veled:

Nem áltatom magam azzal, hogy élő személy/ember jelenléte fontos a boldogságomhoz.

Az érzelmi felnövést választottam, ami szerint az emberi kapcsolatok opcionálisak, de nem kimondottan szükségesek a lelki egyensúlyom fenntartásához.

Kinőttem a hiánygondolkodásból.

Nyilván a fentieket nem mindenki tudja működtetni. De a regrediálás is egy döntés.

Mi az, hogy magány? A kérdést sem tudom értelmezni. Mi a francot jelent az, hogy magányosnak lenni, mit jelent? Ez egy bolygó, rengetegen vagyunk, társadalomban élünk, hacsak nem egy remete vagy. Családban, munkahelyen emberek között vagy. Mit jelent ez a szó, hogy magány? Nem is értem.

Sosem vagyok magányos, soha! Ha egyedül vagyok (és nem magányos :)), akkor szoktak a legjobb ötletek az eszembe jutni. Kiváló lehetőség önfejlesztésre, a kreatív energiák kiélésére.

Amikor egyedül vagyok, akkor esik a legjobban a sütés-főzés, házimunka, vagy olvasok egy jó könyvet, sőt, van hogy ceruzát ragadok és rajzolok valamit, sportolok, gyúrni megyek. Egy percig nem unatkozom, mindig van valami tennivaló. 🙂

Volt időszakom mikor hiányzott egy érintés egy ölelés és ezek helyett azzal kellett beérnem mikor a nap melege simogatja az arcom, vagy egy szellő suhan át a derekam körül, meg ufocsopikba regeztem hátha majd az égből vki..

Azután lett egy párom aztán másik, 3.

Mind rohadt toxic volt. Leépítők degradálók megcsalók, vagy féltékeny beteg bántalmazók.

Sok sírás és rettegés félelem terror van mögöttem.

Azóta valahogy nem hiányzik a szeretet ölelés, egy férfi.

Csak azt érzem, hogy most nem aggódok hogy megcsalnak, most nem sírok karácsonykor hogy kidobnak, nem csalódok sorozatban hogy akit szeretek az rám kezet emel, nem velem örül és boldog a szerelemben, hanem kvázi agyonverne.

Azt látom ma, hogy nincs bennem szorongás félelem fájdalom csalódás egy férfitől, hanem csend van és béke. Nem zaklat senki, nem veri rám az ajtót senki, nem másokkal társkerezik egy épp párom, nem kényszerítenek szexre, nem hanyagol senki, nem kínoz senki.

És már nincs bennem ölelés szeretetvágy vagy vágy csak egy jó szóra, egy bíztatásra, egy hangra, meg ezek.

És remélem ez így is marad.

Nem volt könnyű, de már én is eljutottam arra a pontra, hogy nem vagyok többé magányos. Nem azt nézem, hogy nincs párkapcsolatom, hogy lehetne több barátom; hanem örülök annak, akim/amim van, és ezekből igyekszem kihozni a maximumot.

Ezek mellett igyekszem saját magam is képezni, olyan dolgokkal foglalkozom, amik örömet adnak, amikkel sikerélmény is jön. Így derült ki, hogy nagyon finom sütiket tudok sütni :D