Ha az ember társas lény, hogy lehetséges az hogy én egész életemben egyedül jól éreztem magam?

Úgy, hogy ez a kijelentés így három szóban egy bullshit.

Mert az ember társas lény és ez lenne a normális, természetes. Én elég introvertált vagyok, de ez nem jó.. Néha erőltetni kell a dolgot, társaságba menni, ha kell, erőszakkal!

Ha születik egy ember, egyik kezén hat ujjal, attól még igaz marad a mondás, hogy az ember olyan élőlény, amelynek egy kezén 5 ujja van.

Pacsi: vannak kivételek, ugyanakkor meghatározó tényező a (kora) gyerekkor, hogy az milyen volt, a szülőkkel a kapcsolat milyen volt, stb.

Bármi oka lehet. Én pl kapcsolatfüggő voltam tiniként. Aztán egyszer egyedül voltam és nagyon élveztem, akkor hangoztattam is, hogy nekem nem kell senki. Főleg, mert egy nagyon szar kapcsolatból jöttem ki éppen. Aztán egyre idősebb lettem és már rosszul bírtam az egyedüllétet. Alapvetően társaságban érzem jól magam illetve párkapcsolatban szeretek lenni. De van, aki meg tényleg jól elvan egyedül, egyszerűen mindig jól le tudja foglalni magát és eszébe se jut, hogy kéne mellé valaki.