30 éves leszek már és soha sem voltam a csúcson, egy szerencsétlen vagyok, ez után már csak rosszabb lesz?

Ez nem életkor függő.

A sikernek is megvan az ára, pl karrier mellett nincs magánéleted, nagy a konkurencia így mindent be kell áldozni.

A klasszikus ha van pénzed időd nincs, ha nincs pénzed hiába van időd.

Amúgy aki szegénynek születik az jó eséllyel az is marad.

Én pl ha gazdag lennék sem mennék nyaralni, mert nem érdekel, felesleges időpocsékolásnak tartom, azt meh végképp nem értem, hogy, aki munkából él, tehát heti 40 órát dolgozik miért akar nyaralni abban a kis szabadidejében, ami van.

Barátok?30 felett a barátok elkopnak, mindenkinek megvan a maga baja, főleg, ha családos.

Amúgy a legtöbb ember többnek akarja mutatni magát, ami, ne hidd el, hogy olyan jól élnek.

Lehet, hogy, hitelből utazgatnak, vagy olyan tevékenységből származik a pénz, amit más nem csinálna, pl prosti.

Szerintem, ha nincs hiteled 30 évesen az már baromi nagy előny.

Ha elfogadod, hogy ennyi az életed és nem lesz belőled több, akkor így is lesz.

Ha elhatározod, hogy többet akarsz elérni és el is kezdesz tenni érte, képzed magad, küzdesz az eredményekért, nem csak gürizel, mint az állat, de okosan is teszed, akkor viheted akár sokkal többre is az eddigieknél.

Nem jövök olyan gyakran ismételgetett marhaságokkal, hogy bármit elérhetsz és biztosan sikerül, csak akarni kell.

Csak akarni marhára nem elég. Nélkülözhetetlen az elszántság, de távolról sem elég akarni. Irtó sokat kell küzdeni, cselekedni, tapasztalni és minél jobb döntéseket hozni, kitartóan keresni és megragadni a lehetőségeket. Minél eredményesebben korrigálni a hibákat, lehetőség szerint inkább mások hibáiból tanulni, mint a sajátjaidból, de ha már elköveted őket, akkor inkább tanulj belőlük, mint csak bánkódj és feladd. Mások sikereihez sose úgy állj, hogy "persze, neki könnyű, mert, bezzeg nekem sose menne", hanem inkább az nézd mindig, hogy "ha neki sikerült, akkor vajon mit tudok tőle eltanulni, hogy nekem is jobban menjen?"

Egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel jársz, de ha megpróbálod, akkor biztosan közelebb kerülsz a célodhoz, mint ha meg sem próbálnád elérni. Mindenben egészen biztosan nem fog sikerrel járni, de ha csak a dolgok egy részében érsz el sikereket, az is sokkal több a semminél. Pont ezért fontos, hogy ne félj a kudarcoktól és próbálkozz minél többet. Ha csak néhány dolgot próbálsz meg és kudarcot vallasz, akkor rémes lesz a sikereid aránya. Ha rengeteg dolgot próbálsz meg és annak csak egy kis részében érsz el eredményeket, akkor is lehet sok jó eredményed, ami távolról sem kudarc. A kudarc meg sem próbálni a dolgokat.

#17

Nem mindegy mennyi energiát kell beletenni.

Ha valamibe túl sokat, és kevés a siker esélye, akkor nem éri meg.

Van, aki konkrétan a semmivel gazdagszik meg, vagy teremt magának egy jó életet, még más gürizik a semmiért.

Főleg ha olyan tulajdonságai vannak, amin nem tud változtatni valaki, pl autista, rosszak a szociális készségei, nem lesz belőle sikeres ember soha, mert nem tudja magát menedzselni.

Szerintem az sem jó, ha valakit olyannal hitegetnek, ami számára nem elérhető és nem ismeri a saját korlátait.

Sok gyereket pl a szülei hajszolnak abba, hogy neki top5 szakmában kell lennie, pedig hót átlagos a gyerekük, de nem akarják elfogadni, így a csalódás is nagyobb.

Mindenre igaz, hogy ha fejleszted magad, akkor jobb leszel, mint előtte voltál. Lehet, hogy másoknál nem leszel jobb, de annál, amennyire rossz voltál benne, mielőtt komolyabban foglalkoztál vele, mindenképp jobb leszel.

Természetesen fel kell mérni az adottságaidat, meg kell keresni, hogy miben vagy jó, vagy miben tudnál minél kisebb energia befektetéssel jobbá válni. De az, hogy valamiben MÉG nem vagy jó, egyáltalán nem jelenti azt, hogy esélyed sincs rá.

A tehetség végletesen túlértékelt dolog. Egy rakás ember elfecsérli a tehetségét, mert azt hiszi, hogy a tehetség mellé nem kell tanulni, fejlődni, gyakorolni. Viszont a tehetség csak egy darabig ad lendületet, megkönnyíti, hogy jobban tudj haladni másoknál. De egy ponton túl a tehetség önmagában már édes kevés és onnan már csak az számít, hogy ki mennyi időt, energiát, tanulást és gyakorlást fektet bele.

Ha nem vagy autista, akkor felesleges azzal mentegetőzni, hogy egy autista mire nem képes. Igen, vannak helyzeti hátrányok. Többek közt az iskolázottság, anyagi helyzet, családi háttér, rossz lakhely, elmaradott régió, meg még egy rakás másik tényező lehet ilyen. Viszont az, hogy vannak valamilyen körülményeid és ezekre hivatkozol, nem fogja megoldani a problémáidat. Ahogy az önsajnálat sem.

Igen, az élet igazságtalan, mindenki más körülmények közé születik és nevelkedik. Vagy megtanulod a körülményeidből is kihozni a legtöbbet, vagy nem fogod többre vinni. Aránytalanul nagy idő és energia ráfordítást igényel rossz körülmények közül kijutni? Igen. De ha el akarsz valamit érni, akkor kénytelen vagy beletenni az aránytalanul nagy energiát, mert máshogyan nem lehetséges. Ha úgy döntesz, hogy neked nem éri meg a küzdelmet, akkor biztosan nem fogod elérni. A döntés a tiéd, hogy neked mi mennyi energiát ér meg. Kevesebb energiával sokkal kevesebbre vinni, vagy sokkal több energiával talán többre vinni. A sikerre nincs garancia akkor sem, ha megpróbálod elérni. Viszont a kudarc garantált, ha nem próbálod meg.

Aki a megoldások helyett a problémákra, akadályokra, kudarcokra koncentrál, az nagyobb eséllyel fog megoldások helyet problémákat, akadályokat és kudarcokat találni.