Miért tekint rám a környezet felnőttként, miért ilyen primitív a társadalom, hogy életkor alapján ítél?

#11

:D :D :D :D :D

Oké, te gyerek. Akkor miért nem iskolában vagy és tanulod a matematikát, vagy a magyart? Dolgozatot mikor fogsz írni? Pályaválasztási nap mikor lesz?

Hát, ha hülye vagy, az a te dolgod.

Innen kezdve te magad alakítod az életed, és olyan lesz, amilyenre alakítod.

Ha szeretnéd megőrizni a gyerekes vonásaidat, az is a te dolgod. Én biztos nem fogok beleszólni.

Az eléd kerülő problémákat neked kell megoldanod. Ahogy sikerül, olyan életed lesz.

Én azért a helyedben beszereznék pár tulajdonságot, amivel problémákat lehet megoldani, és akkor senkit se érdekel, hogy egyébként mennyire vagy gyerek. Legfeljebb nem lesz párod, ha nem lát benned fantáziát.

Nincs előírva semmi, se az hogy kell hogy legyenek barátaid, se az hogy bulizzál, semmi. Mindenki azt csinál amit tud, amit szeret, amihez van képessége, amire van lehetősége. Neked ez volt az életed, és a jövőben is ugyanúgy a képességeid, preferenciáid, lehetőségeid alapján te fogsz dönteni hogy hogyan alakul majd az életed. Ha kimaradnak az "előírt" dolgok, párkapcsolat, házasság, gyerek stb bármi amit "előírtnak" hiszel, hát akkor így jártál. Senkit nem tehetsz felelőssé, és még ha tehetnél is, akkor sem tudna mit csinálni. Azt az időt már soha nem kapod vissza, de még dönthetsz hogy csinálsz valamit amit szeretnél.

Nézz körül kicsit a nálad rosszabb sorsú emberek között: pl aki nyomoréknak vagy szellemi fogyatékosnak született, vagy pl gyerekként halt meg leukémiába vagy valami más menthetetlen betegségbe. Ők mit szóljanak? Sokkal szerencsésebb vagy náluk! Mi értelme síránkozni? Ha most elvenne az Élet abból amid van, amit adottnak vettél, hogy visszasírnád mindazt amid van!

Vagy gondold el milyen lehetett azoknak akik koncentrációs táborba kerültek és visszagondoltak arra hogy előtte mennyit panaszkodtak az életük miatt! Hogy milyen a munkája, hogy nincsenek barátai, hogy milyenek a szülei, hogy mittomén szegénységben él, bezzeg a szomszéd! A koncentrációs táborban milyen hülyének gondolhatja a régi önmagát! Hogy visszasírhatta azt a "szörnyű" előző életét!

Komolyan képzeld bele magad milyen lenne ha ennél sokkal rosszabb helyzetbe csöppennél bele, és onnan vizsgáld meg a mostani életedet!

Az Élet minden perce AJÁNDÉK! Ezt sose feledd! Semmi sem JÁR! És ajándék lónak ne nézd a fogát :)

Ez meg senkit nem érdekel többé.

A sorsodat TE alakítod!

Olyan lesz, amilyenre alakítod, a lehetőségeidet felhasználva. Ha nem használod fel, az is a te döntésed.

Csak akkor ne siránkozz! Akkor vedd tudomásul, hogy csináltattál volna 50 dolgot az életben, de te csak 12-t csináltál meg, mert TE ÍGY DÖNTÖTTÉL!

Szerintem neked az érzelmi megélés maradt ki, ezért nem tudsz túllépni ezen.

Meg kéne úgy igazán gyászolnod hogy elmúlt a gyerekkorod. Sirasd meg úgy igazán, tényleg bőgve hogy annak vége örökre és sose jutsz oda vissza!

Hallgass sok fájdalmas, szomorú dalt az elmúlásról, és vetítsd a saját gyerekkorodra. Az az éned meghalt, vége, sose lesz többé!

Ha rendesen meggyászolod, szerintem tovább fogsz tudni lépni.

Ha így nem megy, keress fel egy terapeutát.

"erről nem én tehetek hogy megszülettem"

Ezt mind a 8 milliárd ember elmondhatja, meg a sokmilliárd aki valaha élt a Földön. És akkor mi van?

Akkor is ez van! Csak tőled függ hogy mit kezdesz ezzel.

#15

Élni se kötelező, akkor minek élsz még? Már bocsánat. Te magad alakítod az életed, a felelősség is a tiéd.

Nem maradt ki a tinikorod, hanem olyan volt amilyen.

Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy nem nyertél egy versenyen... tehát nem is volt verseny.

Egyébként meg menj pszichológushoz.