Újra kezdenéd az életed, ha lehetne?

Isten őrizzen! Dehogy kezdeném! Nem változtatnék semmin, mégis minek?

Elég volt egyszer végigszenvedni....

Ez a kérdés azért érdekes, mert ha mögé szeretnék látni egy fantáziálásnak álcázott pszichológiai kérdést látok benne.

Azért fantáziálás, mert ez lehetetlen.

Maga a kérdés arra késztet téged, hogy felidézd életed főbb eseményeit, értékeld őket egy megváltoztatnám / nem változtatnám meg skálán, majd vond le a következtetést, akár a teljes egész vonatkozásában (0-ról való újrakezdés) akár csak egy bizonyos részlet vonatkozásában (csak [INNENTŐL] kezdeném újra) attól függően hány darab, milyen minőségű megváltoztatni kívánt fordulópontot talál a vizsgáló személy. Szín tiszta ábrándozás, fantáziálás ez, amiben egy jobb életet képzelhetsz el magadnak. Ez a folyamat viszont elindít egy bizonyos érzelmi folyamatot is, egy bevonódást, mert ez az elképzelt feltételes élet összehasonlításba kerül a jelenlegi helyzeteddel. Így érkezünk el a következő ponthoz.

Pszichológiai kérdésnek pedig azért látom, mert ha a tényeket nézzük, ami szerint lehetetlen visszamennünk az időbe, ezen a vizsgálati síkon helyesen is megválaszolható a kérdés. Ha így vizsgálódunk a HELYES válasz minden esetben a "nem" lesz.

A "Helyes válasz" szóösszetételből a "helyes" szó szigorú szűk értelemben értendő. Nem azért helyes, mert az életed múltbeli eseményeit nem helyes megváltoztatni (megakadályozni valaki halálát, más iskolát választani, stb.). Ha ezt vizsgálnánk, vissza kerülnénk a fantázia értelmezési síkjára.

Ha meg szeretnénk érteni mitől "helyes" ez a válasz, a tényeket, a helyzetedet, azt, hogy mi neked a jó - kell górcső alá vennünk.

A tényeket, miszerint az életed múltbeli eseményei nem megváltoztathatóak.

A helyzetedet, az, hogy mi neked a jó - mércén pedig egyértelmű a válasz. Neked az a jó, ha képes vagy úgy beletörődni a múltbeli fájó, negatív eseményekbe. Elfogadni azokat, igazán magadénak érezni, és meglátni a gondolatmenetem 2 fő tételmondatát:

1) "MINDEN úgy történt, ahogyan történnie kellett."

2) "Ha nem történt volna minden úgy, ahogyan történt, akkor te sem lennél most az, aki vagy."

Pszichológiailag az a helyes, ha ki tudsz békülni önmagaddal. Az, ha ki tudsz békülni a múltaddal, képes vagy erre, és pozitívan vagy képes ezáltal a jövő felé fordulni.

"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni."

"A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány."

Az embernek ki kell békülnie a múltjával. A gyásszal. A veszteségekkel. Az életútjával. A kihagyott lehetőségekkel. Mert ez így egészséges. Így igazán jó az egyénnek a realitás talaján. Ezért ez így helyes.

Harmadik aspektus a morális nézőpont lenne, amibe inkább nem mennék bele. Röviden: Ezen a síkon minden adott válasz helyes.

Nem.

Talán valamennyit visszamennék, ha megmaradna a tudásom.

Nem, elégedett vagyok az életemmel, semmit sem csinálnék máshogy.

Ha muszáj lenne visszamenni, akkor megjegyezném mibe kell fektetni vagy a lottószámokat stb.

Azt nem értem, mit kell lepontozni? Van jó meg rossz válasz?

Ez egy eldöntendő kérdés volt, a válasz rá igen vagy nem.

Valaki újrakezdené valaki nem.

Elég sajnálatos, ha ennyien nem tudnak mit kezdeni egy eltérő véleménnyel.

De hát ennek is megvan a böjtje, csak kár hogy sosem tanulunk belőle...