Miért érzem így?

Mert utálod magad és sóher vagy. Ha szeretnéd magad, akkor nem vernéd a fogadhoz a garast.

Remélem tudod, hogy a sírba nem fogod magaddal vinni a pénzt.

Nem olyan nagy baj ez. Főleg az nem, hogy a spórolást beléd nevelték. Ezzel jót tettek neked.

Nem is értem, miért kellene havi 30 ezret a magad jutalmazására elkölteni? Más módon is becsülheted magadat. Vagy kisebb összeggel is.

Példa volt a 30ezer. Tekintve hogy felmentek az árak. De olyan dolgok mint mondjuk masszőr(nehéz fizikai munka/ülőmunka melett) ami már 10ezer körül van. Ha lány akkor női dolgok. Én fiatal vagyok szóval nekem az is magamra költés ha néha elmegyek gyorsétterembe kajálni amikor éppen nincs otthon kaja. Fürdőbelépő valami program vagy kávézás barátokkal.

Nem baj ha valaki spórol, de annak is meg van a hátránya ha magára nem tud költeni. Mert megkeresi a pénzt, de igazán nem lesz jelentősége azon kívűl hogy túlélj/túlélhes belőle.

És néha jó új ruhát is venni (azt is lehet akár vinteden is). Vagy magadra költeni anélkül, hogy lelkiismeretfurdalásod lenne és erre jo a keret. Mondjuk keresel 300.000ft hazaadsz 80.000-100.000ft körül. Max 30ezret magadra költesz. Még mindig félre tudsz tenni 170ezret

A spórolás például arra is jó, hogy az ember segíthet a gyermekeinek anyagilag, esetleg rájuk hagyhat nagyobb összeget. Ez jó érzés, ugyanolyan, mint ha magamra költeném.

A ruházkodás persze megvan a normális mértékig. Az nem "magamra költés", hanem szükséglet. A női dolgok szintén.