Nem tudok beilleszkedni a társadalomba?

Én is úgy éreztem mint te. Rengeteg munkával most olyat dolgozok, amit szeretek, és otthonról. Olyan projekteket csinálok, amik később még több pénzt hoznak, és imádom őket. Hát így lehet túlélni.

A sok ember, aki szenved a mókuskerékben, nem szenved eléggé, ha ugyanott maradnak. Én is találkoztam emberekkel, akik 10 éve ugyanott vannak, gyűlölték minden napot. Rájöttem, hogy nekik ez nem olyan rossz, mint nekem. Habár nem panaszkodtam annyit, sokkal jobban szenvedtem tőle mint ők, üresnek éreztem, annyira, hogy változtattam az életemen. Mikor őket kérdeztem, mit próbáltak változtatni, csak a kifogások jöttek, miért nem lehet nekik.

Érdekes, hogy nekem meg sikerült minden.

Amíg nem tanultál ki valamit, amit te választottál, és nem építetted ki azt a környezetet, életstílust, addig rohadt szar az egész, mert a rendszer önmagában egy szar. Ha csak úgy követed, amit mások mondanak és mutatnak, akkor csak szívni fogsz, ha nem vagy átlagos valaki (átlagos emberkéknek megfelelnek ezek általában).

Én szenvedtem, ezért teljesen mást csináltam, az ellentétét mindennek amit mások mondtak. Iszonyú sok napi 12-16 órás munkát nyomtam, és még most is elég sokat dolgozok.

Nem tudom miért lennél felületes. Én nagyon sok melót dolgoztam, azok TÉNYLEG felszínes, üres szarok voltak, amikre bárki képes. Sok olyan munka, ahova csak diplomás, képzett, tapasztalt embereket vesznek fel, simán meg tudnám csinálni pár nap betanulással. Én ezt is utáltam, hogy semmi agyhalott feladatokra éveket kell egyetemen tanulni, és egyébként sok barátom panaszkodott is arról, hogy az egyetemen meg semmi kézzel foghatót nem is tanulnak. Én ezért is nem tanultam tovább, és inkább neten tanultam angolul, és így helyezkedtem el. Rengeteget költöttem a saját képzésemre, a programokra amikkel sokkal nagyobb értékű dolgokat tudok alkotni és tanulni.

A munkatársaim még a jobb, szellemi munkaterületen is sajnálták a pénzt új szoftverekre, képzésekre. Pedig iszonyú kevés pénzről van szó, és csodálkoztak, hogy én meg költök rá.

Amúgy rengeteg pénzem elment ezekre, több millió forint úgy, hogy nem is volt nagy keresetem egyáltalán még az elején. De most már megtérült minden, amit akkor befektettem, és kényelemben vagyok, és nagyon szeretek felkelni minden nap.

Ha szeretnél erről beszélgetni még, nyugodtan írj!

#10

Oké, rendben, sok sikert és kitartást. Azonban ne tegyél ilyen téves kijelentést, mint ez:

"Eközben azt látom, hogy emberek vígan elvannak, míg az életük annyiból áll, hogy fogaskerekek egy rendszerben, amely az ő javukat egyáltalán nem szolgálja."

A munkámat szeretem, a pénzt, amit kapok, az meg teljesen a javamat szolgálja, mert pénz nélkül nem lehet létezni, élni, enni, és a céljaidat se tudnád megvalósítani pénz nélkül. A céljaimat meg folyamatosan valósítom meg. Boldog vagyok. A munkám egy részében pedig embereket tanítok.

#13

Ezért nem szabad általánosítani, és nincs is értelme.

Valahol érthető a gondod.

Olyan munkát, tevékenységet kell választani/nézni, ami tetszik, jó, nem érzed feszélyeztetve magad tőle, tehát kedvvel végzed. Sok buszsofőr ezért választja ezt a területet pl.

Milyen világot képzelnél el magadnak ideálisan?

Tény, hogy Magyarország sokkal nagyobb lehetőségeket rejt magában, mint amit kihozunk belőle.

A covid óta többen ki akarnak szállni a mátrixból, mondjuk én már előtte is.

Hasonlóan gondolkodunk, kérdező.

Sajna ez utópia.

Kevés olyan hely lehet a világon, ahol működik.

Ehhez össze kellene gyűjteni hasonló embereket és államot alapítani, ahol valódi szociáldemokrácia lenne.

Tehát nem a profit hajszolása vezetné az embereket, hanem egy viszonylag, kényelmes, stresszmentes élet, ahol azért dolgozol, ami szükséges.

Pl nem gyártanának méregdrága ruhákat, autókat, nem lennének luxuslakások.

Viszont lenne időd magadra, a családodra, egyensúlyban élnél.

Sajnos a legtöbb ember végtelenül mohó és nagyképű, és elhiszi, hogy bármit elérhet és neki ezek járnak, főleg fiatalon.