Nem tudok beilleszkedni a társadalomba?

"nem igazán van szabadidőm"

Talán ez a baj. Egyszer rávettem 6-7 évesen az autista fiamat, hogy jöjjön le velem az eget bámulni. Annyi turpisság volt az egészben, hogy egy elefánt alakú felhőt lefotóztam. Nagyduzzogva lejött, nem szeret a természetben lenni. Kifeküdtünk a fűre, és meg kellett mondani, hogy melyik felhő mire hasonlít. Több mint félórát bámészkodtunk hanyatt fekve. Azóta is felemlegeti, és azt is, hogy milyen jó volt. Kell találni olyan elfoglaltságokat, ami feltölt. Biztos van ilyen, nem is egy. És nem feltétlenül fizetős, mint az állatkert, vagy a színház...

Akkor törj ki a mókuskerékből legyél a "mátrix" túloldalát.

Ezt akkor legegyszerűbben úgy teheted meg hogy valamilyen úton módon millimossá válsz és nem kell menned dolgozni.

Akkor legyen az az életcélod,hogy ne keljen munkába menni.

"Eközben azt látom, hogy emberek vígan elvannak, míg az életük annyiból áll, hogy fogaskerekek egy rendszerben, amely az ő javukat egyáltalán nem szolgálja. Csak engem hoz le ez az életről? Normális ez?"

Baromi felületes vagy, az a baj.

Nem is mondok többet, ha elgondolkodsz egy kicsit, te is rájössz, hogy miért.

Én is ilyen vagyok.

A legtöbb embernek ez jó, mert fogyasztói társadalomban élünk.

De aki introvertált, annak kín.

Én nem akarok drága lakást, autót, ruhákat.

Csak szabad akarok lenni, de pont azt veszik el, ami a legnagyobb luxus.