Amit nem sikerül magunkban "meggyógyítani" az újra ismétlődik igaz ez a mondat vagy szerintetek nem?

Szerintem nem teljesen igaz. Mert az élet nem ugyanazokat a helyzeteket produkálja. Pl ha nem vagyok jó beszélgető általában, attól még vannak emberek akikkel jól össze tudok hangolódni. Szóval csak mert van akikkel nem ment nem biztos, hogy màssal sem fog. De persze ettől igaz, hogy az alap dolog nincs fixàlva, hogy nem vagyok egy nagy kommunikátor.

Szerintem a két irànyt egyszerre jó: dolgozni a hiànyossàgainkon, de közben meg kint lenni az életven és kísérletezni, tapasztalatoz szerezni. Az nem jó, hogy addig leàllítani az életet amíg valami nincs "meggyógyítva". Annàl is inlàbb, hogy sok dolgot épp a tapasztalatok által lehet gyakorolni.

Attól függ pl mi a kiközösítés oka. Lehet nem benned volt a hiba, csak rossz a közeg, vagy csak nem értenek, nem illessz oda.

Nekem volt olyan, hogy évekig próbáltam valahova beilleszkedni, olyan formába rendezni magamat, amit ott elfogadnak...nem jött össze.

Aztán elkerültem onnan, és rájöttem, hogy bizarr emberekkel voltam körülvéve, nem bennem volt a hiba, valami totál toxic közeghez próbáltam idomulni, és azért sérültem, mert nagy átlagban én voltam a legkevésbé egoista, getzi, talpnyaló és nem fúrtam mindenkit a háta mögött.

Mint már többen írták, perspektívájában kéne megnézni a dolgot.

Gyógyulni úgy tud az ember, hogy először kikerül abból, ami a sebeket okozta.

Olyan nincs, hogy egy traumatizáló, abúzív közegben élsz, és egyszercsak minden oké mert túltetted magad rajta.

Amíg ott a kés a sebben, nem fog behegedni csak azért mert ápolod.

Nem.

Ki kell törni, magad mögött hagyni azt, ami árt neked.

Ez olyan mint a csiga a háza nélkül, magányos, védtelen. Ez a gyógyulás.

Aztán szépen lassan újra építessz mindent, megvizsgálod magadat és másokat is.

Szerintem van benne igazság, de ennél kicsit árnyaltabbnak gondolnám a dolgot. Nem konkrét helyzetek ismétlődnek, hanem olyan történések, amiket úgy lehet megoldani, hogy egy adott dolgon változtatunk.

Mármint, például:

egyetem közepéig egyszerűen képtelen voltam kiállni magamért, az igazamért, és rengetegszer kerültem olyan szituációkba, amikor ezt meg kellett volna lépnem, de nem ment. Majd, az említett időben, történt egy olyan esemény, amit egyszerűen már nem tudtam szó nélkül hagyni, és végre kiálltam magamért. Nem azt mondom, hogy azóta egyszer sem kellett ilyent tennem, hanem, hogy lényegesen kevesebbszer, illetve azok sem voltak olyan nagy volumenűek, mint a régebbi esetek. Tehát nekem pl. meg kellett ezt tanulnom.