Tényleg olyan mintha sokan fel sem fognák hogy ez az egy életünk van?

Igazad van, de azt is fontos megérteni, hogy ha van lélek, akkor mindenkinek érdeke hogy úgy éljen, olyan világot építsen, ahová érdemes -és jó visszaszületni, mert nem elég "most jól megszedni magamat és pipa", mert ugyan ide fog visszaszületni, egyre szarabb és szarabb feltételek közé.

Egyébként tényleg nem értem, miért nem az az egyik kiemelt szempont a tudományban. hogy erre a kérdésre választ keressen, mert elképesztően fontos lenne.

Ha már erre lenne válasz, és az lenne hogy van lélek, és lehetséges emlékezni a korábbi életkere, akkor ez lenne a következő szempont, hogyan lehetne áttörni ezt a "fátylat", ami ideiglenesen elfedi ezeket. (sok különböző módszer van rá, eltérő megoldások)

Semmi sem lenne ennél fontosabb, és akkor eljuthatnánk oda honnan jönnek a lelkek, miért van itt 10+ faj lelkei a világegyetemből, miért van olyan sok meghökkentő lelet a történelmünkből, mik történtek különböző civilizációkkal, stb.

Szóval lehet hogy off, de elképesztően fontos lenne azt az egyszerű dolgot "hivatalosan" is eldönteni, van-e lélek.

#11

“ tényleg nem értem, miért nem az az egyik kiemelt szempont a tudományban. hogy erre a kérdésre választ keressen, mert elképesztően fontos lenne.”

Hogyan keresnél választ erre tudományos módszerekkel?

#10

Oké, akkor megválaszolom a kérdést.

,,Tényleg olyan mintha sokan fel sem fognák hogy ez az egy életünk van?"

Nem olyan és egyáltalán nem biztos, hogy csak egy életünk lenne.

,,De hol leszünk mi 100 év múlva, vagy 1000 év múlva vagy akár 8000 ezer év múlva?"

Ezt nem tudhatjuk, hisz ez is hit kérdése. Valódi választ nem lehet adni rá.

Nem értem a problémád. Ez a két kérdés hangzott el, a többi kijelentés. A kijelentésekkel pedig egyet tudunk érteni, vagy vitatni tudjuk őket.

Ráadásul a kijelentések nagy része szélsőséges általánosítás. Az nem sokat tenne hozzá a beszélgetéshez, hogy ,,igen, vannak ilyen emberek is, de nem mindenki ilyen."

"Hogyan keresnél választ erre tudományos módszerekkel?"

Hívnék egy csapat brit tudóst és hátradőlve megvárnám mire jutnak :)

Jó kérdés. Tényleg sok tízezer gyerek születik úgy részben "emlékszik", hogy 2-3-4-5 éves korában korábbi életekről beszél. Ezt korábban sokan már vizsgálták, születtek belőle tudományos cikkek, pl az amerikai Virgina egyetem egyik kutatója több száz esetet vizsgált meg, és próbált sikeresen utána járni ilyen emlékeknek, stb.

(pl Ian Stevenson [link]

Jim Tucker, [link]

Megkeresni azokat a szakértőket -és itt az egyházak gyakorlóit értem, buddhista, keresztény, Krisna, Tao, Csikunk, Jóga, akik ismerik, érteni vélik, és dolgoznak ezzel, dolgoznak a lélekkel. (kereszténység passz)

De pl a Dalai Láma és papjai nagyon szívesen beszélnének erről szerintem.

A világ több népénél a lélek létezése "evidencia", ezeket is összeszedni, csoportosítani.

De csak ötletelek, mert nagyon fontos lenne....ha elfogadjátok feltételesen hogy tényleg van lélek, és mindig újra és újra visszajöttök, és ez ismétlődik, akkor egészen más megközelítést is lehet találni az életre vonatkozóan.

"Attól még hogy valaki felfogja, nem biztos hogy varázsütésre tud is tenni valamit."

Bocsánat, de az ég egy adta világon senkinek sem varázsütésre megy ez a dolog általában.

Szerintem mikor ráébred az ember, hogy miről szól az élet, már annyira idős, hogy nem érdekli.

Az egész társadalom arra van felépítve, hogy ne jöjj rá, miről szól az élet.

Vannak sémák, ami alapján terelni akarnak.

Pl. Dolgozz, házasodj, csinálj gyereket, és termeld másoknak a hasznot.

Aztán lesz 40, 50 éves az ember mire rájön, hogy elment mellette az élet, a fiatalság.

Még ő gürcölt, mások jól érezték magukat.

Ilyenkor már mindegy.

Jön az alkoholizmus, van aki már azzal is szembesült, hogy élete végéig ez lesz, így nem is bánná, ha vége lenne.

Valahol igazad is van, de nem is igazán kivitelezhető a dolog.

Igaz, mert ha önmagamért nem is, de legalább a környezetem miatt legyen fontos az élet, az, hogy élhetek. Mert ha nekem nem fontos, akkor ez átragadhat a környezetemre is és egy olyan társadalom alakul ki, mintamilyen a magyar hogy semminek sem tud örülni, mindig a másik a hibás mindenért, stb.

Ha lokálisan meg tudnánk csinálni, hogy örülni az életnek, akkor ez globálissá válhat. Nem minden tényező a külső okok miatt olyan, amilyen. Fontos lenne megkérdezni sokunknak magunktól, hogy "Én mit tettem önmagamért?".

Van egy kedvenc idézetem:

"Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira... Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít." (by: A jövő kezdete c. film)

#18

Tehát mondhatjuk, hogy megadod az esélyét annak, hogy létezhet lélekvándorlás? Első református aki nem utasítja vissza kapásból! Respect! :D