Csak nekem érdekes, hogy régen, ha a férfi verte a feleségét, meg ordítozott vele, mégis együtt maradtak (nem váltak el) akár 50 éven keresztül, manapság meg semmi durva nem kell, csak egy nézeteltérés, és máris szakítás a vége?

#20

Nem kell végletekben gondolkozni. Nem kell a minden egyes percben boldognak lenni, de ha valaki hosszútávon nem az, tudja az okát és nem tud rajta változtatni, csak megszabadulni tőle, akkor miért ne tenné meg? Miért pocsékoljon el éveket, évtizedeket egy olyan kapcsolatra, amiben nem fog örömöt lelni?

Ugyanúgy, munkahelyet is akkor vált az ember, amikor hosszútávon nem érzi jól magát ott, érzi, hogy nem halad előre. Ekkor vált az ember, nem akkor, amikor egy bonyolultabb projekt miatt van pár hét, hónap, amikor jobban meg van viselve.

Egy élete van mindenkinek és aki teheti, szeretné a lehető legjobban tölteni.

23/N

Kisgyerek vagy még ahhoz, hogy ezt megértsd.

Együtt élni, naponta azt nézni akivel nem jössz ki, verbálisan vagy fizikailag bánt, csak egy álomvilágban élő kisgyerek tartja ideálisnak. Nőjj fel, aztán mesélj 20 év múlva...

Szerencsére a nők már nincsenek kiszolgáltatva, dolgoznak, pénzt keresnek, nem kell 50 évet tűrni...

Nincs ebben semmi érdekes. Régen nem volt lehetőség egyedül megélnie egy nőnek, vagy csak piszok nehezen. Nagymamám meglépte anno, 2 gyereket felnevelt, de nyomorban. Ha dédimnek nem lett volna lakása, akkor nincs hova menniük.

Ma azért már a jog is jobban védi a nőket. A családi erőszak büntetndő. Az emberek is sokkal tudatosabbak.

Sajnálom, ha neked ez a dolog fura és meglepő 😕

Kérdező: Érthető az álláspontod, de nagyon egyoldalú. Érthető, hogy te csak a saját szemszögedből szemléled a helyzetet. De azért ennek a házasságnak még legalább két másik nézőpontja létezik: az egyik és a másik szülődé. Te pedig biztosan elfogult vagy és valószínűleg hiányzik egy csomó információd arról, hogy a szüleid mit miért úgy csináltak, ahogyan.

Ha foglalkoztat a kérdés, lehet, hogy érdemes megpróbálnod beszélgetned velük. Ne szembesítsd őket a saját álláspontoddal, amit itt kiírtál, inkább próbáld megérteni, hogy ők akkor min mentek keresztül, hogyan éreztek, mit miért tettek. Az ilyen beszélgetések sokat segítenek megérteni, hogy a különböző helyzetek mennyire összetettek tudnak lenni és milyen nehéz jó döntéseket hozni.

Különösen fontos tanulság lehet az is, hogy ugyanaz a helyzet egyik, másik és harmadik résztvevő szemszögéből nagyon máshogyan néz ki, sőt ugyanazt a mondatot is mennyire máshogyan és mennyi féle módon képesek az emberek a saját korábbi élményeik, ismereteik, pillanatnyi érzéseik és hangulataik tükrében értelmezni.

"nem tudtam, hogy rengeteg csak érdekházasság volt, illetve azt sem, hogy miért voltak kénytelenek maradni."

Pedig ennek nem kéne újdonságnak lennie, pláne ha ilyen történelmi visszahivatkozásokkal akarsz élni. Érdemes egy kicsit nyitottabban, érdeklődőbben szemlélned a történelmi tanulmányokat, irodalmi műveket, filmeket, meg ezek történelmi kontextusait.

A romantikus irodalom pont azért virágzott annyira, mert egyáltalán nem volt hétköznapi dolog, hogy valaki ahhoz mehet férjhez, akihez vonzódik. A történelem korok túlnyomó többségében az érdek házasságok domináltak, mert máshogyan a nők nem tudtak érvényesülni.

Nézz utána, hogy mióta van a különböző országokban szavazati joga a nőknek. Mióta tanulhatnak iskolában, mióta vállalhatnak különféle komolyabb presztízsű munkákat, ami nem csak valamilyen alacsony szintű kiszolgáló munkakör a férfiak keze alatt. Pl. Mióta lehet egy nő orvos is, nem csak ápolónő, vagy bába, mérnők, művezető, gyár igazgató is, nem csak takarítónő, vagy kétkezi gyártósori munkás.

Nem véletlenül téma a mai napig, hogy különböző munkahelyeken, munkakörökben, tisztségekben milyen a nők aránya, vagy épp hogy viszonyul a nők fizetése a férfiakéhoz, milyenek a nők elhelyezkedési lehetőségei, stb.

Egy ilyen történelmi távlatú felvetésnél azt is érdemes megvizsgálni, hogy mennyi ideig éltek a megelőző történelmi korokban az emberek, hány évesen házasodtak és szültek gyerekeket. A történelem során iszonyatosan komoly változások mentek végbe az élet minden területén. Nem csak elhelyezkedni és megélni lett könnyebb a nőknek. A technika és az orvostudomány fejlődése nagyban megváltoztatott egy csomó mindent. Pl. Ma már sokkal kevesebb a halálos betegség, így nem hal meg csecsemő korában 10-ből 7-8 gyerek, ezért szülniük sem kell annyit a nőknek, amit olyan korán kezdeniük sem kell ehhez. Az általános higiéniás állapotok és a fertőtlenítés, egyéb gyógymódok fejlődése miatt hétköznapi betegségekbe, enyhe sérülésekbe is kevésbé halnak bele az emberek, pl. elfertőződések miatt.

Az 1700-as években még nagyjából 30-40 év volt egy átlagember várható élettartama, amit nemhogy a pestis járványok és háborúk, vagy éhezés, de egy egyszerű vágott seb a kezén is halálosan befolyásolhatott. Ebben a világban egyáltalán nem volt ritka, hogy 13-16 évesen házasodtak és akár már gyereket is szültek. Az sem véletlen, hogy a néphagyományoknak olyan fontos része a lánykérés, hiszen a lányok többsége nem volt még nagykorú, amikor férjhez mentek.

A hűségben annak is jelentős része volt, hogy lényegében a férjük mellett nőttek fel, nem is ismertek más életet, életmódot ezen kívül. Általánosságban is igaz volt, hogy a világukról sokkal kevesebbet tudtak az emberek, hiszen az információ nem volt annyira széles körben hozzáférhető. A történelem jelentős részében nemhogy Internet, de még újság se létezett. A "híreket" és újdonságokat leginkább szóban mondták el a távoli vidékekről gyalog, vagy legfeljebb lóval érkező vándorok, amikor épp odavetődtek valahova. Egy áltag falusit lehet, hogy évek, vagy évtizedek alatt ért el egy új információ, mivel nem olyan körökben forgott, ahova gyakran jártak emberek máshonnan, így ő csak a saját szűk környezetéből származó információkat tudott meg. Leginkább a templomban a paptól.

A várható élettartam még az 1900-as években is csak 50-60 év volt és csak a 2000-es évekre tolódott ki a mostani 70-80 év körülre. A rövid élettartam azt is megkönnyítette, hogy örök életre tegyenek mindenféle fogadalmakat az emberek. Egy akár kétszer-háromszor hosszabb életet már egyáltalán nem biztos, hogy ugyanolyan módon, ugyanamellett az ember mellett akar leélni az ember.

A modern élet számtalan formában megváltozott, felgyorsult. Sokkal több információnk, anyagi, üzleti, karrier és egyéb lehetősége van az embereknek. Korábban az egész életed egy helyen élted le, egy karriered, egy életed volt. Viszont azzal, hogy lényegében 2-3x hosszabb lett az emberek élete és számtalanszor több lehetőségük lett az embereknek, minden megváltozott. Ma már simán megteheti egy ember, hogy 10-20-30 évente akár teljesen új életet kezdjen. Új helyre költözzön, kitanuljon egy új szakmát és új karrierbe kezdjen, ha az előzőt már megunta, vagy nem tud belőle olyan jól megélni - sok esetben szükségesek is ezek a változások, mert a korábbi szakmák is folyamatosan tűnnek el és alakulnak át, illetve az élethelyek is átalakulnak. A falvak pl. elnéptelenednek, az emberek zöme városokba költözik, mert ott jobbak a munka lehetőségek, stb. A sok változás közepette a családok és emberi kapcsolatok is változhatnak, mert nem biztos, hogy a házastársak egyformán, egy irányba változnak, illetve hogy a változásaikat a kapcsolat képes túlélni.

Az információ áramlás és az élet felgyorsulásával együtt az emberi kapcsolatok is megváltoztak. Első sorban ma már az sem ciki, ha valaki egyedül van. Nem vagy tőle számkivetett a társadalomban. Egyedülállóként is meg tudsz élni, nem kell másnak eltartania. Jobbára kikoptak a vallási berögződések is, hogy az elvált ember rossz, ne kezdjenek vele. Ma már az sem annyira jelent semmit (még a vallásosoknak sem), hogy amit Isten egybeköt, azt ember ne válassza szét. Sőt a vallások megítélése általánosságban is nagyon sokat változott.

Ma már új emberekkel megismerkedni is sokkal könnyebb, nagyobb a választék, ami szükségszerűen több és könnyelműbb válogatást is jelent (ami nem feltétlenül csak jót jelenthet, de mindenképpen adottság).

Többek közt a szociokulturális hatások is nagyon megváltoztak. A rengeteg romantikus regény és film miatt az emberekben elég sok téves gondolat is kialakult a párkapcsolatokról. A filmek, de még a sorozatok többsége is csak arról szokott szólni, hogy milyen kalandos módon szeret egymásba és jön össze a pár. Az a legritkább esetben és akkor is csak elnagyolva, idealizálva jelenik meg, hogy a hétköznapjaikat hogyan is élik utána.

Jelentős mértékben az irodalom és filmművészet hatására egy csomó illúzió is él az emberek fejében arról, hogy "lelki társat", "lelkük másik felét", "a tökéletes igazi párt", az "első látásra szerelmet" keresik maguknak. Közben meg a valóság az, hogy senki nincs egyenesen neked teremtve. Olyan van, akivel jobban, vagy kevésbé passzoltok össze és idővel majd vagy összecsiszolódtok, vagy nem. Viszont ha az esélyt sem adja meg valaki, mert ő a villámcsapásra vágyik, amit a filmekben lát, akkor lehet, hogy soha nem találja meg, mert rosszul, rossz helyen és nem a megfelelő dolgot keresi. Más meg rendszeresen esik szerelembe első látásra, ami nem is tart tovább a másodiknál...

Abban igaza van a válások sok kritikusának, hogy valóban nagyon sokan túlzásba viszik, hogy könnyelműen ítélkeznek, szakítanak, válogatnak, ahelyett, hogy megpróbálnák rendbe hozni a dolgokat. Sokan vannak, akik valóban nem fordítanak elég időt, energiát a kapcsolatuk megjavítására, összecsiszolódásra. Még fontosabb, hogy nagyon sokan az önfejlesztésre sem fordítanak elegendő figyelmet. Mert sok esetben neked is alkalmazkodni, fejlődni kell egy kapcsolat működéséért is.

Akik nagyon könnyelműen és felelőtlenül cserélgetik a kapcsolataikat, azok jó eséllyel újra és újra ugyanolyan párokat találnak, akikkel pont ugyanúgy és ugyanazért nem fog működni, de mégis nagyon nehezen (vagy egyáltalán nem) fogják fel, hogy ha mindig ugyanaz a gond, akkor talán nekik is részük van benne, hogy mindig ugyanolyan rossz emberekkel jönnek össze.

Ugyanakkor viszont egy rossz kapcsolatot csak akkor és úgy lehet helyrehozni, ha mindkét fél akarja, mindketten tesznek érte és képesek közös erővel egy irányba mozdítani a dolgokat. Ha az egyik fél kivonja magát az együttműködésből, a másikat hibáztatja, nem hajlandó dolgozni rajta, hogy javuljon a helyzet, vagy akár már magát a problémát is figyelmen kívül hagyja, tagadja, mert neki úgy is megfelel, ahogy van, akkor azon a helyzeten a másik fél egyedül nem nagyon tud változtatni. Egy ilyen kapcsolat pedig nem nagyon vezet sehova és sokkal jobban képes megkeseríteni egyik, vagy akár mindkét fél életét, mintha elválnak az útjaik és mindketten élhetnek úgy, ahogyan ők jónak látják - és talán tényleg jobb is lesz nekik külön, mint együtt volt.

Nagyon sokan pont azt rontják el, hogy beletörődnek egy rosszul működő dologba, ahelyett, hogy megpróbálnának többet kihozni belőle. Lehet, hogy nem fog sikerülni. Lehet, hogy ha próbál az ember jobbat keresni, az se fog összejönni. De legalább megpróbálja és megteszi érte, amit lehet. Lehet ebben a próbálkozásban fejlődni és tenni érte, hogy jobban menjen. Aki meg sem próbálja az valószínűleg sokkal többet veszít, mert ő még a próbálkozás lehetőségét, a reményt is feladja, hogy az addiginál jobb is lehessen belőle.

Gyerekként persze te mindenképp elszenvedője vagy egy számodra talán érthetetlen, felfoghatatlan és nehezen feldolgozható változásnak. Nehéz lehet feldolgozni, helyén kezelni és főleg a megfelelő következtetéseket levonni belőle a saját életedre nézve. Ha teheted, akkor érdemes pszichológust is bevonni a hatások feldolgozásába. Nagyon sokat tud segíteni benne, hogyha egy szakemberrel átbeszéled a dolgokat és segít a helyére tenni az ezzel kapcsolatos érzéseidet, viszonyulásodat és méginkább, hogy a saját hasonló (párkapcsolati és egyéb) élethelyzeteidben mit hogyan csinálj és mérlegelj, hogy ne kövess el hasonló, vagy még rosszabb hibákat, mint a szüleid. Mert sajnos, amit a szülőktől lát az ember, azok öntudattalanul is nagy mértékben képesek befolyásolni az embert és ezzel rossz szokásokat képesek mintegy "beprogramozni" az ember gondolkodásába és viselkedésébe.

ma 13:45

Le a kalappal! Ez egy nagyon jól összeszedett, tanulságos hozzászólás volt. Nem is tudom, hogy mikor olvastam utoljára ilyen jót.

A kérdezőnek még egy apró érdekesség:

Régen a nők sokkal nagyobb kontroll alatt voltak, és kiszolgáltatott helyzetüknek köszönhetően eléggé hallgass volt a nevük. Teljesen természetes volt, hogy a férfi prostituálthoz ment, és akár a nő is tudott róla, amit kénytelen volt eltűrni. Mi mást tehetett volna?! Ki tartja el, ha nincs férje?

A kontroll abban is megmutatkozott, hogy a nőnek szóló levélen a címzett nem a nő volt, hanem a férje. Még akkor is, ha a nő családtagja írt neki.

Ezt még én is megtapasztaltam: az anyukám egy faluból származik, és amikor az unokatestvére írt neki levelet, aki szintén vidéken élt, akkor nem az anyukám neve, de még csak nem is a férjezett neve volt rajta, hanem az apukámé. Semmi utalás nem volt a borítékon, hogy az anyukámnak szól a levél, így az csak akkor derült ki, amikor az apu kibontotta a levelet, és elolvasta ott a megszólítást.

Tovább gondolhatod, hogy ilyen esetben a nők leveleit a férj ha akarta természetesen elolvashatta, így simán mérlegelhetett, hogy továbbadja-e a levelet, vagy sem. Ha nem, akkor könnyen lehet, hogy a családtag és az asszony között a kapcsolattartás meg is szakad, mert ahogy sejtheted, nem voltak olyan mobilisak, mint manapság. Volt idő, amikor azutazást, nagyon ritkán engedhette meg magának az ember, nem csak az ára miatt, hanem az idő miatt is: valakinek vigyázni kell az állatra, kaszálni, aratni, stb. kell.