Csak nekem érdekes, hogy régen, ha a férfi verte a feleségét, meg ordítozott vele, mégis együtt maradtak (nem váltak el) akár 50 éven keresztül, manapság meg semmi durva nem kell, csak egy nézeteltérés, és máris szakítás a vége?

9-es, ha te egyik hulladék kapcsolatból a másikba ugrasz, az max azt bizonyítja, hogy gyökér vagy egy normálisat találni.

Ellenben más még lehet boldog szakítás/válás után. Tudod, van az a mondás, hogyha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye.

Szerintem nincs azzal baj, hogy elválnak, sőt nem is való mindenkinek párkapcsolat.

Az a baj inkább, hogy hiába ott a lehetőség, ma is, sokan kényszerből élnek együtt, mert a munkabéreket úgy alakítják, hogy ne élj meg egyedül.

Tehát ma is csak az tud egyedül élni, aki jól keres.

Annak is volt előnye, ha valakit eltartottak, ha jó társa volt.

A munkáltatóknak is kiszolgáltatott az ember, és ma nagyobb a nyomás, elvárják, hogy dolgozz és otthon is csinálj meg mindent.

Én azokat irigylem, akik nem élnek senkivel kényszerből, egy háztartásban.

Még egy annyit mondanák, hogy a mai szerelemből vagy agybajból köttetett házasságok SEMMIVEL SEM BOLDOGABBAK mint a régen, érdekből kötött házasságok.

Olvastam a megrendezett házasságokról tanulmányt, ahol azt írta, hogy ezek a házasságok úgy köttetnek hogy a szülők ismerik jól a gyerekeiket, es aszerint gondolják ki hogy ki illene hozzájuk es sok esetben végül ezek a házasságok a 0 ról indulnak es kialakul a szerelem, a mostani házasságok meg szerelemmel indulnak, de a 0 önismeret miatt 2 hét-2 hónap-2 év alatt vége van!

Meg a korlátolt lehetőségek ami regen volt sok esetben áldás volt egy olyan nő számára peldaul aki rosszul mérte fel a lehetőségeit es vegul lecsúszott, utcán találta magát mert képtelen jól gondolkodni, önhibáján kívül, lehet értelmileg kissé korlátolt vagy mentális beteg stb.

Meg amúgy a korlátolt lehetőségek ma is jelen vannak ugyanúgy, egy kisgyerekes egyedülálló nőnek ma is nehéz önállósulni, szinte lehetetlen, ha a körmyezete nem támogatja!

Gyerekek, ma is ugyanolyan nehéz

Huh, hol is kezdjem...

Ha a párod bármilyen formában bántalmaz téged, ott már régen nincs szó szerelemről, ahogy tiszteletről sem. Miért maradnál egy olyan "kapcsolatban" ahol bántanak téged, ahol semmibe vesznek, ahol a testi épséged és az életed forog kockán? Ennek elkerülése ugyanolyan ösztönös dolog, minthogy nem eszel romlott ételt vagy hogy nem mérgezed magadat.

Régebben a nőknek nem volt lehetősége elválni, amikor pedig volt, akkor is kiszolgáltatott helyzetben voltak az esetek jelentős részében. Nem azért maradtak, mert hűségek voltak, hanem mert nem volt más opció. Illetve megjegyezném, hogy a bántalmazók általában nem is hűségesek a másik félhez, hiszen egyértelműen nem tartják egyenlő félnek és egyértelműen tisztelik. Érdemes lenne olvasnod nőktől, az irodalom tele van ötven, száz és régebben élt nőkkel, akik feljegyezték, hogy mennyit kellett szenvedniük a bántalmazójuk miatt, amiért az adott kor nem nyújtott segítő kezet.

Kérdező, ha téged minden reggel verne a párod, komolyan mellette maradnál? Mert ha igen, akkor még most érdemes lenne felkeresned egy pszichológust.

Egy párkapcsolatnak akkor van értelme, ha jelen van a kölcsönös szerelem (ami tisztelet nélkül elképzelhetetlen) és a felek jobbá teszik egymás életét. Nyilván ez olyasmi, ahol sok dolognak kell passzolnia, ezért sem könnyű olyan társat találni, akivel hosszútávon is megvan a harmónia. Ha a másik csak árt neked, ha hátráltat a céljaidban, akkor mégis miért maradnál vele? Csak felesleges teher lenne az életedben.

23/N

#18

Az is egy teljesen érthető ok a szakításra, ha valaki már nem érzi jól magát az aktuális párkapcsolatában. Annak vagyok a híve, hogy legalább egyszer megéri dolgozni a kapcsolaton, de ha nem javul, akkor miért dobja el magától a jövőbeli boldogságát, ha valaki más mellett ismét boldog lehet?

Nyilván ez a gyerek szempontjából nehéz váltás, de még mindig jó, mintha mindig veszekedő és rosszkedvű szülők mellett nevelkedne.

Nem kell előre vetíteni a rossz sejtéseidet, pláne, ha alaptalanok. Talán úgy lesz, ahogy írtad, talán nem.

23/N