Miért leszek én annyitól szerelemes hogy rám mosolyog egy helyes srác?

De ez ugyanaz az érzés amit érzek mikor barátom van. Hogy hiányzik, látni akarom, keresem ha nem találom, vele akarok lenni, elveszek a szemeiben miközben mesél, boldog vagyok csak a jelenlététől is, egy pillantása is bíztatás és erőt ad, törődést és figyelmet, bizalmat érzek, egynek érzem magam vele, és képes lennék órákig is csak nézni őt és "elveszni benne" es amikor szavak se kellenek ahhoz hogy "beszéljetek", tudod hogy azt gondolja amit te, hogy ami neked jó az neki is, érzi amit te, és párod benne, annak részese ő is aminek te, valakivel ez egy múló pillanat, mással meg évek, de ugyanaz a dolog. Szerelem.

Időn túli érzés. Van amikor egy pillanatban van benne minden, máskor meg több éves kapcsolatban van csak benne ez a minden. De mindkettőben közös hogy ugyanaz a "minden".