Introvertált vagyok egy extrovertált családban.. Van kiút?
Sziasztok!
Megpróbálom röviden összefoglalni:
Gyerekkoromban elég sok trauma ért, szinte biztos, hogy emiatt vagyok introvertáltabb beállítottságú.
3-4 éve ez kicsit komolyabb lett. Én ezt nem bánom, teljesen jól megvagyok. Konkrétan, ha a világ összes embere eltűnne a Földről egyik pillanatról a másikra, akkor sem aggódnék, mert kb. most is úgy élek, hogy semmi interakcióm senkivel.
Persze, a családom ezt annyira nem tolerálja. Nem értik meg, hogy nem velük van bajom, hanem én ilyen vagyok..
Elvagyok egész nap magamnak, nem szólok senkihez (néha igen), ettől függetlenül szeretem őket.
De, Ők is szerepet játszanak ebben, hogy ilyen vagyok.
Mégpedig azért, mert gyerekkorom óta soha senkivel nem tudtam megosztani a problémáim. Nem voltak soha mély beszélgetések senkivel.
Röviden: 100%-ban senkiben nem tudok megbízni emiatt a családban. Mindent magamba rendezek le. Szerencsére mentálisan nagyon erős vagyok, értelmesnek is tartom magam, szóval 1-1 mélypontból hamar kijövök.
Az edzés nagy szerepet játszik az életemben. Az egyik trauma ehhez kapcsolódik, régen kövér voltam, az iskolában mindennapos volt a fizikai és verbális bántalmazás emiatt.
Ma már az edzésbe menekülök, minden elől. A családom ebből csak annyit lát, hogy a fél napomat a konditeremben töltöm, szerintük függő vagyok, nem jó ez nekem, stb. Haza érek sem beszélek senkivel, és ez a probléma.
De képtelen felfogni, hogy nincs kedvem beszélgetni. Nincs kedvem semmihez és senkihez.
Edzek, dolgozok, önfejlesztek, ennyiből állnak a napjaim. Mindig, minden egyes nap jobb akarok lenni.
Aki introvertáltabb beállítottságú, az tudja, miről beszélek.. Soha nem voltam buliba, ha kell, azon vagyok, hogy minden programot lemondjak.
Volt/van valaki hasonló helyzetben? Hogy kezelitek ezt?
válasza:Sokak vannak, akik introk...
Mi a helyzet a lányokkal, fiúkkal?
Mennyi idős vagy?
válasza: válasza:1#
Van 1-2 haverom, de ők sem laknak közel hozzám, kb. fél évente 1x összefutunk, de az is csak az edzés miatt. Szerencsére Ők is függők, így van közös pont.. :D
Lányok.. 21 vagyok, komoly kapcsolat nem volt. Párszor próbálkoztam, abból 1x átvertek, a másik alkalom meg a szokásos "nem tudom mit akarok" duma úgy, hogy végig elhitette velem, hogy lesz valami.. Én meg ez a tipikus "date to marry" típus vagyok, így 1-1 ilyen alkalom eléggé lehoz az életről. 1 hónapja történt hasonló, el is ment a kedvem az ismerkedéstől..
Igen, jó lenne valaki ilyen szempontból, de annál többet nem tudok tenni, hogy érdeklődöm valaki iránt.. Úgy látszik, még nem jött el az én időm.
2#
Jó, nyilván nem értek mindenhez és egy külső, tőlem független szemlélő jobban láthatja a dolgokat.
Leginkább arra értettem a kifejezésem, hogy nem szorulok senki segítségére, mert, ha rosszul is döntök, de itt vagyok magamnak és csak magamban bízhatok 100%-ban. Igen, ott lenne a szülők, testvérek, de 21 év alatt nem sikerült teljes bizalmi köteléket összehozni, most pedig, hogy az introvertáltságom erősebb lett, nem hinném, hogy ezt most helyre lehetne már hozni.
válasza: válasza:Honnan gondoljátok, hogy szét vagyok esve? Soha nem voltam ennél jobb, sem fejben, sem fizikálisan..
#6 Ki mondta, hogy változtatni akarok ezen? A jelenlegi életem teljesen megfelel. Az, hogy az életem fele edzéssel megy el, a legjobb dolog, ami történik velem..
válasza: válasza:#9 Nem hiszi el, hogy az ember nem látja saját magát.
Ember, teleírod tényleg negatívummal itt a témát, és erre azt mondod, hogy neked ez így jó. Ne vicceljünk már.
Ha nekem valami annyire jó, akkor nem írom ki ide, hogy amúgy mennyire szar. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!