Miért létezi ilyen, hogy valaki soha többé ne akarjon beszélni a másikkal? Neked mi miatt volt ilyen az életedben?

...ha volt.

Én most nem tudom magam túltenni azon, hogy nézetkülönbség miatt ezt mondta nekem az egyik barátom. Igen, barát-barát, de ex volt, ma már hosszú évek óta csak barát, és ezt mindketten tudtuk.

Barátfunkcióban soha nem zavart, ha kígyót-békát mondott rám, egy darabig nem beszéltünk, aztán lenyugodott. Én se maradtam adósa, de nem kell durvaságokra gondolni.

Most viszont úgy néz ki, végleges. Megírta, hogy soha többé nem kíván velem beszélni.

Hogy létezhet ilyen opció egyáltalán bárki számára, hiszen az élet rövid, gyorsan fordul, hozhat bármit, szükségünk van a barátokra, hiszen senki sem sziget, közösségi lények vagyunk.

Azt ki lehet mondani, hogy soha többé nem leszünk egy pár, azt ki is mondtuk.

De azt, hogy soha többé nem is beszélünk, na, azt nem értem, hogy az miért jó bárkinek is, illetve mi értelme van.

Az a baj az új barátokkal, hogy az életem régi részét nem ismerik, ennélfogva nem érzik át. Sok minden az új dolgokból pedig ezek nélkül nem is érthető.

Most kezdjem elölről az ismerkedést az új barátságokhoz úgy, hogy úgyse fogjuk senkivel se úgy ismerni egymást, mint vele. És ez a nehezebb időkben igenis számít.

Próbáltam vele megbeszélni, lehet, hogy túl messzire mentem szóban 1-2 dologban, de ez miért nem megbocsátható? Nem az anyját szidtam, hanem őt kritizáltam, igen, de azért, hogy ébredjen fel. Ő is kritizált már engem keményen. De nem zavar, mert nem egy pár voltunk, hanem 2 lökött barát.

Talán ezt még nehezebb feldolgozni, mint a szakítást annak idején.