Hogyha a testvéred folyamatosan beszólna mindenért neked és az életedbe is beleszólna, hogy rosszul éled és mit hogyan kéne csinálj akkor ha meghív valami eseményre ahol illik pénzt adni ajándékba elmennél vagy adnál pénzt?

Nekem nincsenek ilyen emberek az életemben. Takarítsd ki őket te is.

A gondolataid tartanak csak fogva.

Elöször is, ha a testvérem bele akarna szólni az életembe, elirányítanám, foglalkozzon a saját életével, ne az enyémmel.

Másodszor olyan eseményre nem megyek, ahol illik adni pénzt, vagy akarok adni, akkor adok, vagy nem akarok és akkor nem teszem.

Harmadszor, ha ennyire negatív személy lenne az életemben, nem akarnék vele találkozni, föleg nem meghívással valami felhajtásos eseményen

Nekem volt a húgomnak ilyen fensőbbséges, beleugatós időszaka (és már nem volt gyerek, 26 volt, én 32). Férjnél voltam akkor már pár éve, egy éves gyerekünk volt, de ő mindent jobban tudott természetesen (és nem csak a gyerek körül, de pl. mindig az volt a leghülyébb kozmetikus, ahova én mentem, mindig a leghülyébb munkahelyet választottam, miért azt a továbbképzést, miért indítottam vállalkozást, miért nem fogyok/hízok, és ez csak a felszín.)

Nálunk összetettebb volt a helyzet, szüleim sem tették helyre (ő a kedvenc, és hát "jaj, nem úgy gondolta, te vagy túl érzékeny"), így leépítettem szépen. Amúgy sem találkoztunk gyakran (300 km volt köztünk), de a családi eseményekre sem mentem haza a kiscsaládommal, egy évben egy sms karácsonykor, és ennyi.

Az ilyen hülye családtagtól jól el tud csesződni a kapcsolat, nálunk eltelt azóta 25 év, most már jönne, talizna, ír, de már mindegy.

Azonkívül, hogy beleszól, te hogy viszonyulsz hozzá? Hogy érzed magad a társaságában? Mennyire beszélgettek egymással? Mennyire a testvéred LELKILEG? A biológiai vérkötelék még nem kötelez....

Nem mindegy, mennyire rossz a viszony vagy csak idegesítően okoskodik, vagy nagyképűsködik, lenéz stb.

Én az én testvéremmel jóban vagyok, de pl. a sógornőm meg a férjem csak biológiai értelemben testvérek, lelkileg nem. Nem volt jó testvére, csak szolgálójának tekinti őt is. Sose kérdezte meg hogy van, elment mellett úgy, hogy a fejét is elfordította amikor elvileg még jóban voltak is! Na ő ennek ellenére meghívta szeretetből, becsületből, családi elvárásból a hugát az esküvőnkre, annak ellenére, hogy a huga akkor már 2 éve átnézett rajtam, a jelenlétében sem szólt hozzám, de azért provokált amikor tudott, persze úgy hogy nem nekem konkrétan mondta hanem hogy halljam és felidegeljem rajta magam. Én nehezményeztem, hogy meghívta, mondtam is neki hogy nem érdemli meg, meg hát engem úgyis utál mert a franc se tudja mi baja de ő utálkodik... Természetesen nem kaptunk tőle semmit, se ajándék, se pénz, hanem még magával hozta a barátnőjét is, akit én szintén nem hívtam meg, de a férjem sem. Ő csak ráhagyta, hogy oké hozza, na.... Jókat ittak, ettek viszont az én pénzemen is. Én szóvá tettem, hogy én őt sem hívtam meg, a kedves barátnőjét. 1 évre rá őt is ignorálni kezdte... Mai napig. Na most azt kapja ő is, amit én a hugától. Azóta a hapsijait is próbálja ellenünk "nevelni", olyan embereket, akik soha egy szót sem beszéltek velünk. Valamit bead rólunk, hogy miért vagyunk úgy ahogy... Nyilván mi vagyunk a negatív szereplő a történetben.

Szóval azzal, hogy ott volt mert "meg kellett hívni", javult bármi is?? Hát marhára nem!

Az ilyen testvért, ha nekem lenne ő a testvérem, nem hívnám meg illendőségből sem! Nem is tartanám testvérnek sem. Ez már olyan szint amit ez csinál, hogy nem kötelessége senkinek elviselni akkor sem, ha családtag. Sajnos van az a szint, amikor jobb távol maradni...