Miért létezi ilyen, hogy valaki soha többé ne akarjon beszélni a másikkal? Neked mi miatt volt ilyen az életedben?
...ha volt.
Én most nem tudom magam túltenni azon, hogy nézetkülönbség miatt ezt mondta nekem az egyik barátom. Igen, barát-barát, de ex volt, ma már hosszú évek óta csak barát, és ezt mindketten tudtuk.
Barátfunkcióban soha nem zavart, ha kígyót-békát mondott rám, egy darabig nem beszéltünk, aztán lenyugodott. Én se maradtam adósa, de nem kell durvaságokra gondolni.
Most viszont úgy néz ki, végleges. Megírta, hogy soha többé nem kíván velem beszélni.
Hogy létezhet ilyen opció egyáltalán bárki számára, hiszen az élet rövid, gyorsan fordul, hozhat bármit, szükségünk van a barátokra, hiszen senki sem sziget, közösségi lények vagyunk.
Azt ki lehet mondani, hogy soha többé nem leszünk egy pár, azt ki is mondtuk.
De azt, hogy soha többé nem is beszélünk, na, azt nem értem, hogy az miért jó bárkinek is, illetve mi értelme van.
Az a baj az új barátokkal, hogy az életem régi részét nem ismerik, ennélfogva nem érzik át. Sok minden az új dolgokból pedig ezek nélkül nem is érthető.
Most kezdjem elölről az ismerkedést az új barátságokhoz úgy, hogy úgyse fogjuk senkivel se úgy ismerni egymást, mint vele. És ez a nehezebb időkben igenis számít.
Próbáltam vele megbeszélni, lehet, hogy túl messzire mentem szóban 1-2 dologban, de ez miért nem megbocsátható? Nem az anyját szidtam, hanem őt kritizáltam, igen, de azért, hogy ébredjen fel. Ő is kritizált már engem keményen. De nem zavar, mert nem egy pár voltunk, hanem 2 lökött barát.
Talán ezt még nehezebb feldolgozni, mint a szakítást annak idején.
válasza: válasza:Nem. A szerelmet már nagyon sok éve kihevertem. Nem mostani dolog.
Az zavar, hogyha az ember hibázik, akkor előbb-utóbb kap megbocsátást, ha kér. De ha nem kap, akkor azért nem kap, mert ebből azt éreztetik vele, hogy megbocsáthatatlant tett, és emiatt visszavonhatatlan dologgal büntetik.
Én sem vagyok hibátlan, de én nem érdemeltem meg a megbocsátást. Sokan mások meg igen. Én ennyivel alávalóbb vagyok.
Ezt nem lehet feldolgozni. Ez az én értéktelenségemről szól.
A Földön minden változik, egyedül a halál megváltoztathatatlan és statikus. Ezzel a megváltoztathatatlansággal olyan, mintha már a Földön eljött volna a halál.
S már tényleg senki nem fogja ismerni a régi időket, ami miatt más barátságok -ha lesznek egyáltalán- már csak felszínesek lehetnek ebben az egy dologban.
válasza: válasza:Teljesen igazad van, ha emberi minőségről gondolkodol.
De... nem mindenki ember, aki emberbőrbe került... Ez a megfejtés.
Amúgy ha ennyire sok dolog zavar titeket egymásban, akkor csak idegelitek egymást. Függetlenül a "soha többé"-elszólástól, nem kellene barátkoznotok szerintem.
Igen, elgondolkoztam azon is, hogy mi van, ha csak lekoptat szépen, csendben. Ha még beszél, de már egyre kevesebbet. Ha lerázós dumákat mond, és egyre több kifogást.
Talán azt is jobban elviseltem volna, mert azt hihetném, hogy megint nem passzolunk, mint annak idején, csak mostmár barátként sem, aztán jobb csendben kinőni egymást, és más irányba haladni. Igen, ilyen van.
De most értéktelen vagyok, és olyan büntetést kaptam, amit nem sokan ezen a Földön, talán még a gyilkos se. Azt, hogy még egy jó szó erejéig sincs már visszaút. A néma, rideg szótlanság.
Hatos, bárcsak te lettél volna a barátom. Inkább lekoptam volna magamtól hálából, amiért még figyelsz rám, ha labilis vagyok. Most senki sem figyelt rám, hogy labilis vagyok-e. Teljesen huszadrangú volt és nem szempont. Ebből is látszik, hogy mennyire értékeltek most engem.
Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy a visszajelzések nagyon fontosak az emberi kapcsolatokban. Ez a visszajelzés megmutatja nekem azt, hogy mennyit érek valójában. Semmit.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!