27 évesen már mondhatni, hogy elment mellettem az élet?
Szeretnék egy új életet felépíteni, de úgy érzem, hogy már elment mellettem az élet. Tinikorom óta úgy élek mint egy nyugdíjas, sose jártam se bulizni, nem utazgattam, minden kimaradt. A 4 fal közt élem az életem. Barátaim sose voltak, a családom nem törődik velem. Egyedül vagyok, és voltam is mindig.
Sokszor felszívom magam és elhatározom, hogy minden más lesz, élni fogok, és jól fogom érezni magam. Aztán jön egy gondolat, hogy minek, hiszen már rég nem itt kéne tartanom.
A legrosszabb az, hogy én ezt nem élvezem, utálok otthon lenni és utálok egyedül lenni. Hatalmas űr tátong bennem. Sokszor érzem úgy, jobb lenne meghalni...
#10 Akkor nagyon jó úton jársz!
A többi majd adja magát. Egyelőre foglalkozz most ezzel, ami érdekel, a többit lehet, hogy bevonzod majd.
Még csak most kezdődik! Nekem bőven 30 felett indult be, addig csak sodródtam, úsztam az árral.
N
És aki 40-évesen kezd el élni?
Én nem értem miért kell ennyire el csűggedni, ha nem jártál sehova nincsenek élményeid, akkor be pótolod, fiatal vagy még
Én 28 évesen kezdtem el tanulni a jelenlegi szakmám.
19 éves koromig eljártam bulizni, de utána kb 31ig szinte semmi, tavaly év végén kezdtem újra eljárni bulizni kollégákkal.
Szóval nem vagy elkésve szerintem
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!