27 évesen már mondhatni, hogy elment mellettem az élet?

Szeretnék egy új életet felépíteni, de úgy érzem, hogy már elment mellettem az élet. Tinikorom óta úgy élek mint egy nyugdíjas, sose jártam se bulizni, nem utazgattam, minden kimaradt. A 4 fal közt élem az életem. Barátaim sose voltak, a családom nem törődik velem. Egyedül vagyok, és voltam is mindig.

Sokszor felszívom magam és elhatározom, hogy minden más lesz, élni fogok, és jól fogom érezni magam. Aztán jön egy gondolat, hogy minek, hiszen már rég nem itt kéne tartanom.

A legrosszabb az, hogy én ezt nem élvezem, utálok otthon lenni és utálok egyedül lenni. Hatalmas űr tátong bennem. Sokszor érzem úgy, jobb lenne meghalni...