Hogy érezné magát egy 1000 évvel ezelőttről idecsöppent ember?

Köszi a válaszokat!

Egyrészt ami nekem is felmerült, mit szólna egy régi korok embere ahhoz, hogy amit neki, szüleinek, de még gyerekeinek is verejtékes munkájába került megteremtenie, az nálunk már túlhaladott, aminél ma már bármi jobb. De ehhez elég fél évszázadra se visszanézni, amikor sok munka és még több várakozás után vki szerzett egy kocsit, amit ma már viccből se venne meg a legtöbb ember. És ő anno mégis boldogabb volt vele, mint ma akinek csak ölébe hullik a jó.

Másrészt nekem is felmerül, hogyan alakultak emberi, érzelmi kapcsolataink 1000 év óta, családhoz, otthonhoz, hazához, transzcendenciához, és úgy egyáltalán az élethez. Ma azt halljuk, agyára megy legtöbbeknek a pénzkereset. Történészek azt írják, akkoriban ki se látszottak a munkából. Vajon ki-ki a maga korában tudatosan a boldogulásáért dolgozott-e, vagy mindig ki volt tűzve egy fanatikus cél, és abból űztek/űznek sportot, hogy azt mindig túlteljesítsék, nevezzük ezt vallási buzgalomból való serénykedésnek látástól vakulásig, sztachanovizmusnak, vagy a pénzisten szolgálatának?